"Nagyon sok dolog, amit 2006-ban leírtam, valóban bekövetkezett, ugyanolyan sorrendben, mint ahogyan akkor gondoltam. Ez a legrosszabb pénzügyi válság, amit elszenvedtünk 1929 óta" - nyilatkozta Nouriel Roubini a Portfolio.hu-nak. "Ami még egy magamfajta pesszimista számára is meglepő, hogy bizonyos dolgok milyen gyorsan történtek, történnek meg. Idén februárban például azt mondtam, hogy két év múlva nem marad a piacon egyetlen nagy, független brókerház sem. Mára kiderült, hogy elég volt csupán hét hónap, hogy eltűnjenek a klasszikus befektetési bankok, a Bear Stearns és a Lehman egyszerűen összeomlott, a többek beolvadtak, átalakultak kereskedelmi bankokká" - mondta a rendkívül pesszimista nézetei miatt a "Dr. Balsors" névre hallgató közgazdász.
A "vudu pénzügy" kifulladt
A pénzügyi válság kialakulásában egyébként kulcsszerepet játszottak ezek a szereplők, amelyek egyfajta "árnyék-bankrendszerként" a valódi bankokéhoz hasonló tevékenységeket végeznek, de kívül esnek a hagyományos bankrendszer védőhálóján - tette hozzá. Túlságosan elszaporodtak az ilyen intézmények - például nem banki jelzáloghitelezők, hedge fundok, pénzpiaci alapok stb. -, de egy idő után a "vudu pénzügy" kifulladt, és az egész pénzügyi szektor olyanná vált, mint egy aknamező, amin a szereplőknek bekötött szemmel kell járkálniuk.
A pénzügyi zavarok az elmúlt években a fejlődő piacokon és fejlett piacokon is egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, a gyors, kiegyensúlyozott növekedés mellett komoly eszközbuborékok alakultak ki. Néhány évente láthatunk ilyen eseményeket, és az elmúlt évtizedekben a nagy feltörekvő piaci válságok mellett a fejlett piacokon is rengeteg kilengést tapasztalhattunk, a dotkom-lufitól a skandináv bankválságig - emlékeztetett Nouriel Roubini.
Az alagút közepén tartunk
A New York-i egyetem professzora februárban egy tanulmányt publikált a pénzügyi szektor rendszerszintű összeomlásának kockázatáról, amihez szerinte tizenkét lépcsőn keresztül vezet az út. Ebből a kilencedik a már említett túlburjánzott árnyék bankrendszer leépülésének kezdete volt, a befektetési bankokat ért súlyos veszteségekkel. A tizenkettedik, utolsó lépcsőfokot a likviditási pánik, a tőkeáttételes pozíciók leépítése, az eszközárak zuhanása és alapvetően súlyos piaci káosz, volatilitás jellemzi. Az elmúlt egy-két hétben tehát beléptünk ebbe a szakaszba, ezt éljük most át - nyilatkozta a közgazdász.
Hozzátette: nem szabad azonban azt hinnünk, hogy kiérünk az alagútból, ellenkezőleg, a kellős közepén tartunk. A pénzügyi szektor válsága elvileg ezen a ponton torkollhat egy valódi pénzügyi összeomlásba, vagy kanyarodhat kevésbé katasztrofális irányba. Mindez a szabályozáson múlik. A szabályozói reakciók és az őket követő piaci események között viszont egyre gyengébb kapcsolatot láthattunk az elmúlt hónapokban: a Bear Stearns helyzetének rendezése még hat hetes fellélegzést hozott a piacokon, a Fannie Mae és Freddie Macnél már csak egynapos volt, az AIG megmentését követően pedig tovább estek a piacok.
Drasztikus lépésekre van szükség, hogy elkerüljük a katasztrófát
Mára eljutottunk arra a szintre, hogy a piacok szabályozásában résztvevő intézmények felismerték, globálisan összehangolt, drasztikus lépésekre van szükség ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát - mondta Roubini. Nem hagyhatnak egyetlen intézményt sem elsüllyedni - a Lehman elengedése hiba volt -, likviditást próbálnak nyújtani a piacoknak, garanciákkal támogatják a rendszert - azaz mindenféle nem hagyományos monetáris és fiskális eszközt is bevetnek. Ez működik, ami a piacokat illeti, de ha el is kerültük a teljes összeomlást, a súlyos károk már megtörténtek.
A "V-alakú", azaz a sekély és rövid recesszió gondolatát elvethetjük az USA-ban, biztosan nem ilyen lesz, a helyzet akár a Japánban tapasztalt "L-alakú" recesszióra is hasonlíthat. Az egész kulcsa, hogy ezúttal a fogyasztás drasztikus visszaesése okozza a recessziót a vállalati beruházások visszaesése mellett, míg például a dotkom-lufit követően csak a vállalati szektorban voltak gondok. Most mind a fogyasztás, mind pedig a beruházási kereslet jelentősen visszaesett, így a kormányzati beruházásoknak kell emelnie a keresletet. Új infrastruktúrára egyébként nemcsak Kínában, hanem az Egyesült Államokban is szükség van, ezen a téren helye van a kormányzati fellépésnek.
Fontos kérdés még, hogy világ többi része tudja-e függetleníteni magát az Egyesült Államoktól, vagy sem. Korábban mindenki úgy gondolta, hogy csak Amerikában kell recesszióra számítanunk, de mára úgy tűnik, a többi fejlett országra is hasonló módon hat a válság, sőt, az országok többsége már a második negyedév során - az igazán súlyos piaci problémák előtt - recesszióba lépett. Az európai gazdaság túl sok szállal kapcsolódik az Egyesült Államokhoz ahhoz, hogy elkerülhesse a hasonló sorsot.
Dr. Balsors optimista
Ha fejlődő piacok is "hard landinget" szenvednek el, akkor biztosan globális recesszióra kell számítanunk. Kínában viszont már "hard landingnek" számít az is, ha a jelenlegi 10-11 százalékos növekedés leesik 6 százalékra, hiszen legalább 10 százalékos bővülés kell ahhoz, hogy évente 150 millió fő lépjen be az urbanizált gazdaságba, ami nélkül a kínai társadalomban nagyon súlyos feszültségek keletkeznének. Középtávon ezzel együtt optimista vagyok a globális gazdasággal, különösen a feltörekvő piacokkal kapcsolatban.
"Úgy vélem, hogy amint sikerült úrrá lenni a pénzügy krízisen, a döntéshozók komolyan elgondolkodnak majd azon, hogyan kellene újratervezni a teljes nemzetközi pénzügyi struktúrát, újradefiniálni a különböző felügyelő, szabályozó intézmények feladatait, tevékenységét, hogy elkerülhetők legyenek ezek az eszközár-buborékok" - vélekedett a neves közgazdász.
Az elmúlt néhány években az inga túlságosan a "laissez-faire" szabályozás felé lendült, amely a piaci alapú megoldásokat, ösztönzőket részesíti előnyben. A pénzügyi szektornak ugyanakkor szerintem lényegesen szorosabb regulációra, kiterjedtebb szabályokra van szüksége, hogy a megfelelő mederben maradjon. A szabályozók aludtak az elmúlt években, mert Washington az "önszabályozást" támogatta, ami lényegében nem szabályozás. A túlfűtött piacokon nem elégséges a belső kockázatkezelésre hagyatkozni.
Az önszabályozás modellje csúnyán megbukott
A Citigroup vezére fogalmazta meg jól: "ha szól a zene, táncolni kell". Nem beszélve a hitelminősítők igen kétes szerepéről, hiszen éppen azok fizetik őket, akiket minősíteniük kellene. A "self-regulation" modellje csúnyán megbukott, ennek az időszaknak vége - mondta Roubini. Nem tart viszont attól, hogy az inga visszalendülne a túlszabályozás irányába, a piaci szereplők lobbija valahol középtájékon biztosan megállítja majd - vélekedett.
Az állami jelenlét a nyugdíj terén is erősebb lehet, a magánnyugdíjrendszer mellett egyfajta biztosítékként járadékkal meghatározott pillért működtetve. Mint mondta, ő mindig is a többpilléres társadalombiztosítási rendszerek híve volt. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy egy nyugdíjalap több évtizedes időtávon fektet be, egy piaci krízis nem befolyásolja drámaian a hosszú távú eredményeit.