A mostani megacsődről és az azt követő elbocsátási hullámról rengeteg hír és tudósítás érkezik, arról azonban nem sokat hallani, hogy maguk az érintettek miképpen élik meg a súlyos megrázkódtatást. A portfolio.hu egy olyan londoni elemző helyszíni jelentését közli, aki testközelből látta, miként kerülnek utcára a londoni City banki alkalmazottainak ezrei.
A neve elhallgatását kérő londoni szemtanú az alábbi elgondolkodtató tudósítást küldte Magyarországra:
"Ami a Lehmant és az egész szektort illeti, mit is mondhatnék... Nyilvánvalóan az egész környezet rendkívül volatilis most, és a legtöbbünkben van egy olyan érzés, hogy történelmi időket élünk.
Vannak barátaim a Lehmannál, és igencsak furcsállottam, hogy sokan még mindig reménnyel telve mentek be hétfőn a céghez, és alaposan meglepődtek, amikor arra kérték őket, pakolják össze a holmijukat. Az egész épületet kiürítették, aztán az emberek vagy haza indultak, vagy a kocsma felé vették az irányt.
Kívülállóként - és úgy, hogy egyáltalán nem vagyok szentimentális, amikor az öldöklő versenyben lévő szektorunkról beszélünk - az első gondolatom a Lehman-sztoriról az volt, hogy ennek milyen hatása lesz a pénzügyi piacokra, a gazdaságra és végső soron a munkaerő-piacra.
Az utca tömve van a Bear Stearnstől, a JPMorgantől, a Lehmantól elbocsátott emberekkel, akikhez hamarosan csatlakozhatnak a Merrill Lynch, a Bank of America, stb. ex-dolgozói is, és ott vannak még a lelkes friss diplomások ezrei - ők alaposan megnehezítik az elhelyezkedést mindenki számára.
Személy szerint igyekszem pragmatikus maradni és elkerülni a felesleges érzelmességet. Azért ne felejtsük el, hogy a kirúgottak többsége iszonyú pénzeket keresett, sokszor többet, mint amennyit más szektorokban az emberek egy életen át összegüriznek. Ezért aztán azt állítani, hogy ez már a világ vége, vagy hogy olyan, mint a halál, egyszerűen nonszensz.
Mindenki tisztában van a szektor durva természetével, ugyanúgy ismerik a kockázatait, mint az előnyeit. Ezen kívül azt kell mondanom, a Lehman bukásához nagyban hozzájárult a bank indokolatlan arroganciája és túl nagy egója, ellentétben például a Merrill-lel és társaival. A Lehmant éppen most írják fel az áldozatok listájára, és hamarosan az egész sztorit a történelem részeként tanítják majd az iskolákban, mint az LTCM-et, a Salomont, a Beart és a többit."