A magas olajárakat az a forró tőke generálja, amely azzal számol, hogy a kínálat hosszú távon nem lesz képes követni a iránti keresletet - mondta Sarkadi-Szabó Kornél. Ennek a félelemnek a gerjesztése okozza az olajlufi jelenséget - tette hozzá.
A gazdaságpolitika erre próbál reagálni a várakozások visszafogásával, hűteni a félelmeket a kínálati oldal szűkösségét tekintve. A döntéshozók szerint ez képes lehet visszafogni a spekulációt, tehát mérsékelni az olaj árát - vélte az elemző.
Az amerikai kormány például négy pontban foglalta össze az erre vonatkozó stratégiát. Elsőként a mélytengeri fúrások serkentésére törekednek. A második pontban az fogalmazódik meg, hogy szükséges engedélyezni a természetvédelmi területeken (például Alaszkában) is az olaj utáni kutatásokat. Harmadjára az olajpala kitermelésének növelése került szóba. Az olajpala olyan alternatív erőforrás, amelyből hevítéssel olaj nyerhető. A negyedik pontban az amerikai finomítói kapacitás bővítése fogalmazódik meg.
Ezek az erőfeszítések ugyan csak 5-10 év múlva tudnak majd érdemben hozzátenni valamit az olajkínálathoz, de éppen ez a cél: a mostani félelmek enyhítése - hívta fel a figyelmet az elemző.
Gyakran kerül szóba mostanában, hogy Szaúd-Arábia emelheti egyedüliként a termelést. Ez játékelméleti kérdés - mondta Sarkadi-Szabó. A következő néhány évben ugyanis biztosan nem lesz olajhiány, nem fordulhat elő, hogy egy finomító leáll alapanyag hiányában.
A kitermelés bővítése tehát valójában szükségtelen - jelentette ki az elemző.
Az erről szóló viták is a spekulációs folyamatok részét képezik. Az olajlufi előbb-utóbb magától is kipukkad majd - mondta Sarkadi-Szabó Kornél, csak azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor.
Hanganyag: Panulin Ildikó