A Munka törvénykönyve alapszabályként előírja, hogy szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, és ez alól csak akkor mentesülhet a munkáltató, ha kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve működését közvetlenül, vagy súlyosan érintő ok áll fenn.
Kivételesen fontos gazdasági érdekre viszont nem lehet úgy hivatkozni, hogy a rendkívüli feladat más munkaszervezési módszerekkel megoldható lett volna, csak akkor, ha a gazdálkodást hátrányosan befolyásolná.
Ebben az esetben a szabadság egynegyede a következő év március végéig átvihető, sőt ha kollektív szerződés rendelkezik erről, akkor akár június 30-ig. A törvény átmeneti rendelkezésként azt írja elő, hogy a múlt évre járó és ki nem adott szabadságokat idén szeptember végéig kell kiadni a dolgozónak.
A munkavállalók alapszabadsága 20 munkanap, amely életkortól függően folyamatosan növekszik, 45. életévtől már 30 munkanap jár minden dolgozónak.
Az alapszabadságtól eltérhetnek munkáltatók, de csak felfelé, például a kollektív szerződésben, rendelkezhetnek további szabadság-napokról. Az alapszabadságon kívül van még pótszabadság, amelyet több jogcímen is kaphatnak a munkavállalók, például, jár 5 nap a gyermek után, vagy azért, mert tudományos munkatárs az alkalmazott, de jár vezető beosztásért, vagy annak, aki vak.
A szabadságot nem lehet megváltani, azaz nem fizetheti ki a munkáltató, csak akkor, ha megszűnik a jogviszony a munkáltató és a dolgozó között.
Hanganyag: Panulin Ildikó