"Akarunk-e ronda kormányokkal üzletelni?"

Infostart
2007. március 30. 19:19
Napok óta vita folyik arról, mennyire függhet Magyarország az oroszországi gázszállításoktól. Derek Brower, a Petroleum Economist című szaklap vezető tudósítója az InfoRádiónak azt mondta: közös európai energiapolitikával nyomást lehetne gyakorolni az orosz Gazprom gázipari óriásvállalatra.
Mennyire megy szembe Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az európai állásponttal?

Ha Magyarország az orosz Kék Áramlat vezetéket támogatja, akkor az kivégzi a Nabuccót, mivel kicsi a valószínűsége, hogy egyszerre épüljön meg a két vezeték. A Nabuccóval mindig is az volt a gond, hogy honnan kapja majd a gázt. Közép-Ázsiában van valamennyi gáz, például Azerbajdzsán már szállít, de annyi nincs, ami megtölthetne egy nagy, Európát ellátó vezetéket.

Milyen nagyságrendekről van itt szó?

A Nabuccóval kapcsolatban hallottam évi 30 milliárd köbméterről. Nos, Shah-deniz, az azeri mező ennyit soha nem tudna biztosítani. Jelenleg például 9 milliárd, tehát ennek harmada az évi kapacitása. A Gazprom most 16 milliárd köbmétert pumpál a Kék Áramlat Törökországba vezető részén és készen áll arra, hogy ezt növelje. Ez a Nabucco baja, a Gazprom gyönyörűen játszott: tudja, hogy megvan a kapacitása, tudja, hogy képes rövid idő alatt megvalósítani a projektet. A Nabucco támogatói erre képtelenek voltak. A Gazpromnak - a nemzeti érdekekre hivatkozva - sikerült elcsábítania Magyarországot európai partnereitől. És ha Magyarország otthagyja a Nabuccót, akkor az összeomolhat. Beszéltem az osztrák ÖMV embereivel - ők már arra készülnek, hogy esetleg a Gazpromot is be kell vonni, ha meg akarják menteni a Nabuccót. Ez azonban aláásná a Nabucco értelmét, amit Oroszországot kiiktató tervként akart megvalósítani az EU.

Egy másik kérdés az EU számára, hogy olyan országokkal kötnének a cégei megállapodást, ahol nem tisztelik európai értelemben a politikai szabadságjogokat, ahol politikai feszültség is várható. Megéri ez az EU-nak?

Egyfelől az a kérdés, hogy mi, európaiak akarunk-e ronda kormányokkal üzletelni Közép-Ázsiában, a másik pedig az, hogy lesz-e elég gáz. Az EU már bebizonyította, hogy ha stratégiai érdekei úgy kívánják, akkor hajlandó ronda kormányokkal üzletelni. De például, ha Türkmenisztán hajlandó gázt szállítani, akkor előáll egy újabb nehéz helyzet. Újabb vezetéket kell építeni a Kaszpi-tenger alatt. Ezt pedig Kaszpi-menti országként Oroszország és Irán is megvétózhatja. Ezek a tervek szépen néznek ki papíron, de nem reálisak.

És akkor marad Oroszország, még ha - ahogy a magyar ellenzék vezetője mondja - teljesen más az ületi kultúrálja, mint az európai?

Európa abban a sajnálatos helyzetben van, hogy nincs túl sok választási lehetősége. Viszont azt is fel kell ismerni, hogy van szava a kérdésben. Eddig úgy tűnt, Európa hagyta diktálni Moszkvát, pedig rendelkezik egy fontos dologgal, ami Oroszországnak kell. Ez pedig a fogyasztó. Ha az olyan fogyasztók, mint Magyarország és Németország elfogadnák, hogy kell egy közös európai energiapolitika, akkor nagyobb hatást lehetne gyakorolni a Gazpromra. Az ilyen energiapolitika egyfajta áldozatot követel, de kérdéses, hogy Berlin vagy Budapest hajlandó lenne-e egyes érdekeit feláldozni azért, hogy egy ilyen közös európai projektben részt vegyen.


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Hanganyag
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást