A közgazdász az MKB CEB ONLINE-ban Fenntarthatatlanság és reform (A magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanná válásának okai és egyensúlyba hozásának lehetőségei) címmel publikált elemzésében azt írja: 2006 nyarán még szó sem esett lényegi változtatásról a nyugdíjrendszerben, de az általános makrogazdasági instabilitás újra napirendre tűzte a kérdést.
A kiélezett helyzet Antal László szerint szerencsésnek is mondható, a kormány ugyanis arra kényszerült, hogy kiigazítási programját reformprogrammá szélesítse ki.
Rosszabbodhat a helyzet
A két tb-alap központi költségvetésből fedezett együttes hiánya már most meghaladja a nemzeti össztermék 3 százalékát. Ha a kormány nem lép, a helyzet csak rosszabbodhat: a hosszú távú modellek szerint a század közepére csak a nyugdíjalap deficitje a GDP 5 százalékára növekedne - áll az elemzésben.
Antal László kiemeli: a deficit úgy emelkedett kiemelkedően magasra, hogy a nyugdíjkiadások alacsonyak (a bruttó hazai termék 2,5 százalékával elmaradnak az EU átlagától), a tb-járulék pedig nem nevezhető alacsonynak.
A központi költségvetés hozzájárulása a nyugdíjkiadásokhoz 1998-2005. között 28 milliárd forintról 420 milliárd forintra duzzadt. A deficitből Antal László szerint egyébként az a legkevésbé veszélyes, amire a leginkább hivatkozni szokás: a második - a tőkefedezeti - pillérbe történő befizetések miatt előálló többlethiány még sokáig nem fenyeget az egyensúlyhiányt azonnal növelő pótlólagos kereslettel.
A közgazdász szerint elgondolkodtató, hogy az állam által a nyugdíjrendszerben vállalt jövőbeni kötelezettségek jelenértéke, amely 1998-ban még mindössze a GDP 60 százaléka volt, ma már 220-240 százalékra nőtt. Ez döntően a sorozatos járulékcsökkentésekkel, valamint a 13. havi nyugdíj bevezetésével függ össze.
A gazdaságpolitikai döntések mellett más okok is közrejátszottak abban, hogy a nyugdíjrendszer a tartós deficit egyik meghatározó forrásává lépett elő: ilyen az alacsony aktivitási ráta, a másik külső ok pedig a járulékot nem fizető "potyautasok" jelenléte.Túlságosan bőkezű a rendszer
A nyugdíjrendszer belső ügyei is szerepet játszottak a mostani helyzet kialakulásában. A magyar rendszer nemzetközi összehasonlításban is igen bőkezű: alacsonyabb a nyugdíjkorhatár és kisebb a munkában eltöltött idő aránya.
Az induló nyugdíjak és az átlagkereseti szint aránya az utóbbi években 56-ról 64 százalékra nőtt, noha az emberek túlnyomó többsége a hivatalos korhatár előtt másfél-két évvel megy nyugdíjba. A nemzetközi gyakorlatban nagyvonalúnak számít a nyugdíjindexálás módszere is.
A potenciális öregkori szegénység ugyanakkor a jelenlegi rendszer vitathatatlan bőkezűsége ellenére Antal László szerint rohamosan növekszik.
A közgazdász végül azt javasojla: "... a források korlátozottsága miatt és a nyugdíjkiadások dinamikájának feltétlen kordában tartása érdekében kizárólag a nyugdíjjogosultságot nem szerzők központi (és nem önkormányzati) forrásból élvezzenek egy igen alacsony járadékot, amelyet automatikusan folyósítanak".