Az eredetileg tízmilliárd eurósra becsült befektetésre - amely már ezzel az összeggel is a legnagyobb külföldi befektetés lett volna Oroszországban - a Shell még akkor kapott engedélyt, amikor az oroszok mindenáron több külföldi tőkét akartak bevonni a gazdaság erősítésére.
Azóta azonban a folyamatosan magas energiaárak miatt az orosz kincstár évről-évre növekvő bevételekhez jut. Az elmúlt két és fél évben Oroszország visszafizette külföldi addósságainak közel háromnegyedét.
A teli államkincstár miatt Moszkva immár megengedheti magának, hogy hosszú távra tervezzen, ezért újra akarja tárgyalni a külföldi energiacégekkel korábban megkötött szerződéseket hogy orosz vállalatok is részesedjenek azokból.
A Shell Szahalin-projektje ellen tavasszal indult az orosz környezetvédőknek az a kampánya, amely az elemzők szerint része a brit-holland cégre gyakorolt nyomásnak.
Gazprom: terjeszkedés tovább
Néhány órával a megállapodás után Putyin elnök bejelentette, hogy elhárultak a gázmező kiaknázását gátló környezetvédelmi akadályok. Az orosz elnök szándéka egyébként az, hogy a Jukosz államosított üzletrészeivel és a Shellhez hasonló külföldi befektetések egy részének átadásával világméretekben is versenyképes energiacéggé hízlalja a már így sem kicsi Gazpromot és annak olajipari ikertestvérét, a Rosznyeftet.
Nyugat-európai energiaipari elemzők szerint a Gazprom ugyan viszonylag olcsón jutott hozzá az ötven százalékos üzletrészhez, ám az otthoni siker külföldön üthet vissza, mert ezek után Nagy-Britanniában, Hollandiában és Japánban is nehezebb dolga lesz az orosz óriásnak, amely mindhárom piacon szeretné megvetni a lábát és gázszolgáltató céget vásárolni.
A Shell viszonylag szűkszavúan csak úgy kommentálta a megállapodást, hogy számukra a legfontosabb az, hogy a Szahalin-projekt folytatodjón.
A Gazprom egyébként - piaci értékét tekintve - a világ negyedik legnagyobb cége.