Az ország különleges szellemi vezetőt vesztett el - mondta Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter.
Friedman kimutatta, hogy a gazdasági szabadság milyen szorosan összefügg a szabadság más területeivel emlékezett Ben Bernanke, az amerikai szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) elnöke.
A csütörtökön 94 éves korában elhunyt Milton Friedman - Beregszászról bevándorolt szülők gyermekeként New Yorkban született - a mennyiségi pénzelméletre alapozó monetarizmus irányzatának egyik fő képviselője volt.
Friedman fogyasztási struktúrát elemző, pénzelméleti és a gazdasági stabilizációval foglalkozó tanulmányaiért részesült 1976-ban közgazdasági Nobel-díjban.
Nixontól Reaganig több amerikai elnök, 1973-74-ben Pinochet chilei diktátor gazdasági tanácsadójaként dolgozott.
1946 és 1976 között a chicagói egyetem közgazdaságtan professzora volt, a gazdasági liberalizmus eszméjét felelevenítő, neoliberális tanokat hirdető "chicagói iskola" vezéralakja.
1977-től a Stanford Egyetemhez tartozó Hoover Intézetben volt tanszéke. A Roosevelt-féle New Dealt ihlető, "juttató" keynes-i közgazdaságtani elméletek kritikusaként és a reagani neokonzervatív, "pénzt hagyó" (supply side economics) ideológia egyik atyjaként vált ismertté.
Milton Friedman felélesztette a szabadság gazdaságtanát, amikor azt már majdnem elfelejtette a világ - így emlékezett reá Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök, akinek adócsökkentő politikájára szintén hatással volt az amerikai tudós.
A gazdaságtörténet azóta kimutatta, hogy az 1982-90-es Reagan-kormányzat fellendülést hozó gazdaságpolitikájában - akkor kifejezéssel a "reaganomicsben" - a 25 százalékos személyijövedelemadó-csökkentésen és a kamatcsökkentésen kívül igen hathatós szerepet játszott a megnövelt, leghagyományosabb katonai költekezés és az állam riasztó eladósodása is.
Nagy-Britanniában már a kilencvenes évek közepére kiderült, hogy a Friedman-féle elmélet sem csodaszer a kormányok pénzéhsége ellen: jóllehet a személyi jövedelemadót meredeken csökkentették, a lakosság teljes terhe mégis növekedett a leírási lehetőségek csökkentése, a társadalombiztosítási járulékok és az áfa emelése miatt.