A britek beengedik majd a magas képzettségű román és bolgár munkavállalókat, a vállalkozókat, és ezen felül évi 19.750 ember kaphat idénymunkát a mezőgazdaságban.
Ez szöges ellentétben van az előző, 2004-es bővítési körrel, amikor a tíz csatlakozó - közöttük Magyarország - dolgozói előtt három ország nyitotta meg első naptól a munkaerőpiacát, közöttük Nagy-Britannia.
A brit parlamenti pártok és a szakértők még mindig vitatják, hogy milyen hatással volt a nyitás az ország gazdaságára. 2004 óta az eredetileg becsültnél legalább négyszer több, körülbelül 600.000 munkavállaló érkezett a szigetországba.
A mérleg egyik serpenyőjében a pozitívumok: a beáramló munkaerő soha nem látott rekordszintre emelte a brit foglalkoztatottak számát, a velük együtt megjelent vásárlóerő pedig huszonöt éves csúcsra segítette a gazdasági növekedést, a bérszínvonal stagnálása pedig az inflációt is kordában tartotta.
A másik serpenyőben pedig ott van a hat éves csúcsra - öt és fél százalékra - szökött munkanélküliség. Néhány nagyvárosban pedig - közöttük Londonban - a munkát nem találó bevándorlók a hajléktalanok számát gyarapítják. London Westminster kerülete már a haza utat is hajlandó fizetni az állástalan - elsősorban lengyel - állampolgároknak.
Tony Blair korlátozó döntésében nyilván súlya volt annak az augusztusi közvélemény-kutatásnak, amely szerint a britek háromnegyede szigorítaná a bevándorlást. Érdekes, hogy a hagyományosan az ellenzéki konzervatívokat támogató brit iparszövetség a korlátozás egyik leghevesebb szószólója.
A hagyományosan munkáspárti szakszervezeti szövetség, a TUC szerint viszont a megoldás nem a bevándorlás korlátozása, hanem az igazságosabb bérezés.