A nemzetközi energiaóriások az elmúlt évtizedekben több tízmilliárd dollárt fektettek be Dél-Amerika olajban és földgázban gazdag országaiban, még abban az időben, amikor a térségben többnyire konzervatív kormányok - helyenként pedig diktatúrák - uralkodtak.
Ezeket a befektetéseket már akkor is jó üzletnek tartották, amikor egy hordó kőolaj ára 15 dollár volt.
A hordónkénti olajár azóta 70 dollár fölé emelkedett, de a térség országai nem, hogy gazdagabbak lettek volna, inkább tovább szegényedtek.
Bolívia példája meglehetősen szemléletes: a külföldi cégek három és fél milliárd dollárt fektettek be, elsősorban az ország földgázkincsének kitermelésébe, és ez az összeg azóta többszörösen megtérült. Bolíviában az átlagjövedelem viszont ma alacsonyabb, mint huszonöt évvel ezelőtt.
A térségben valójában Hugo Chavez venezuelai elnök indította el az energianacionalizmust, amikor felemelte a külföldi energiacégek adóját, és gyakorlatilag az állami kőolajvállalat ellenőrzése alá helyezte a kitermelés egészét.
Az állami többletbevétel java részét a szegénység leküzdésére, illetve a szegényebb szomszédok megsegítésére fordítja.
Evo Morales - az egykori kokatermesztő, akit tavaly decemberben választottak elnökké Bolíviában - valójában lépéskényszerben volt, amikor államosította az energiaszektort.
A megelőző hétvégén ugyanis Chavez a havannai Castro-Chavez-Morales csúcson jelentette be, hogy országa komoly segítséget nyújt majd a kontinens legszegényebb országának, Bolíviának.
A külföldi cégek - közöttük a brazil Petrobras, a spanyol Repsol, a British Gas és a British Petroleum - már jelezték, hogy hajlandók tárgyalni a bolíviai kormánnyal az új szerződési feltételekről.
Ráadásul Washington - az olajcégek nyomása dacára - nem volt hajlandó elítélni a bolíviai államosítást. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter azt mondta, a Bush-kormányzat hajlandó együttműködni a térség akár jobb- akár baloldali kormányaival.
A nagy energiamultik a napokban közlik első negyedéves eredményeiket. A Shell profitja 6,1 milliárd dollár volt.