Sárvári György, a Neosys Szervezetfejlesztő és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója három csoportba sorolta a menedzsereket. Az egyik a hatalomfüggő típus, aki a nagyság és fontosság illuziójában él, és nem képes erről lemondani.
A fejlődő típusú menedzser az alkotás, a karrierfejlődés után elér egy szintet, és azután vált, mert azt érzi, hogy nincs összhangban önmagával.
Végül van, aki megtalálja az önkiteljesedést a munkájában, de nem a növekedés és a profitmaximalizálás a célja, hanem a konzisztens fejlődés és harmónia, amit azonban nagyon nehéz egy multinál megvalósítani.
Hiányzik a motiváció
A Budapesti Corvinus Egyetem által fiatal vezetők körében végzett kutatás szerint a harmincas éveiben járó menedzserek nagy többségénél hiányzik a belső hajtóerő. Egyre többen ismerik fel, hogy nem éri meg a sok pénzért feláldozni a magánéletet és az egyéni célokat.
A fejlett piacokon régóta ismert az ennek következtében fellépő túlterheltség, munkahelyi stressz és a kiégés, ez ma már Magyarországon sem számít kivételnek. Márpedig, ha egy ember kiég, akkor kiábrándulttá válik, elveszti érdeklődését és motivációját.
A cégek egyelőre ritkán reagálnak
Ennek ellenére kevés olyan vállalat van, amely nyitott olyan megoldásra, amelynek segítségével a cég keretein belül lehet kezelni ezt a problémát.
Azért akad néhány olyan vállalat, még a multik között is, ahol az etikai normák, a hitelesség, a nyílt kommunikáció beépülnek a szervezetbe, így élhető közeg alakul ki, ahol az alkalmazottak képesek megtalálni magukat.