Nyitókép: Getty Images/Anadolu, Anadolu

Aranyos, de életveszélyes makira bukkantak

Infostart
2026. október 22. 05:48
A korábban kihaltnak hitt, súlyosan veszélyeztetett Bangka-szigeti lajhármakiból több mint 90 példányt azonosítottak Indonéziában, miután csaknem 90 évig nem volt bizonyított megfigyelése. Az élőhelyét főként az ónbányászat és az olajpálma-ültetvények terjeszkedése veszélyezteti, miközben az állat mérgező harapása az emberre is veszélyes lehet.

Rátaláltak egy nagyjából 90 éve nem látott emlősfaj példányaira, miután sokan már kihaltnak hitték. A súlyosan veszélyeztetett Bangka-szigeti lajhármakit (Nycticebus bancanus) utoljára az 1930-as években dokumentálták, azóta bizonyított megfigyelése nem történt. Egy helyi természetvédelmi szervezet 2015 és 2025 között viszont több mint 90 egyedét azonosította az Indonéziához tartozó Bangka-szigeten, az állat egyetlen ismert élőhelyén – írja a 24.hu.

A Reuters tudósítása szerint a példányok a sziget különböző részeiről kerültek elő, ami bizonyítja, hogy a faj élőhelyeinek jelentős pusztulása ellenére is több területen fenn tudott maradni. A legtöbb példányt házakból, kertekből, ültetvényekről vagy utakról mentették ki, de voltak köztük olyanok is, amelyek súlyos sérüléseket szenvedtek, például elektromos vezetékek miatt. Felépülésük után 86 egyedet engedtek vissza természetes élőhelyeikre.

Forrás: Getty Images/Anadolu

A cikk szerint a Bangka-sziget lajhármaki-élőhelyei az ónbányászat és az olajpálma-ültetvények létesítését célzó területtisztítás miatt zsugorodtak össze jelentősen.

A Bangka-szigeti lajhármaki egy viszonylag kis termetű, éjszakai életmódot folytató állat, amely fákon lassan, megfontoltan mozog. Táplálkozása nem teljesen ismert, feltehetőleg rovarokat és különböző növényi részeket fogyaszthat.

Kis méregkeverő

Vörösesbarna bundája, jellegzetes arcmintázata és nagy szeme aranyos megjelenést kölcsönöz, de ennek ellenére kifejezetten veszélyes lény. A könyöke közelében található speciális mirigyekben mérgező váladékot termel, amelyet fenyegetés esetén nyalogatással összekever a nyálával, majd harapás útján áldozata szervezetébe juttat.

A mérget elsősorban a fajtársakkal való konfliktusok során használja, de a ragadozókkal és az élősködőkkel szembeni védekezésben is szerepet játszhat. Az embereknél súlyos, akár életveszélyes allergiás reakciókat is kiválthat.