Nyitókép: Pixabay

Nagyon régen volt ilyen: kétszer egymás után is péntek 13. lesz

Infostart
2026. február 7. 20:20
Legutóbb tizenegy éve volt ilyen, hogy két egymást követő hónap tizenharmadik napja is péntekre esik. Ráadásul sokan nem is tudják, milyen hagyományok, hiedelmek és történelmi tények kapcsolódnak a balszerencsésnek mondott naphoz.

Ritka eseménynek lehetünk részesei idén: 2026-ban két egymást követő hónapban, februárban és márciusban is lesz péntek 13-a – írja a 24.hu, hozzátéve, hogy ilyesmi meglehetősen ritkán, 6-11 évente fordul csak elő. Utoljára 2015-ben volt rá példa, legközelebb pedig 2037-ben élhetjük át.

A nyugati kultúrában hagyományosan balszerencsés napnak tartják péntek 13-át, pedig minden évben legalább egyszer előfordul, ritkább esetben pedig egy év alatt többször is.

A babonák, hiedelmek világában a péntek és a 13-as szám külön-külön is baljóslatú, a kettő együtt pedig különösen riasztó. Hogy ez miért alakult így, arra több magyarázat is létezik. A péntek feltehetően annak köszönheti rossz hírnevét, hogy Jézust ezen a napon feszítették meg, ráadásul Rómában és később a nyugati országokban is e napon tartották a kivégzéseket. A 13 rossz megítélése is a kereszténységben gyökerezik, az utolsó vacsorán ugyanis már tizenketten ültek az asztalnál (Jézus és tizenegy apostol), aki pedig utolsóként, tizenharmadikként helyet foglalt, az az áruló Iskarióti Júdás volt.

A történelem legelső igazán tragikus péntek 13-aként 1307. október 13-át azonosíthatjuk. Ezen a pénteki napon indított átfogó eljárást IV. Fülöp francia király a templomos lovagok ellen. A lovagokat elfogatta, vagyonukat elkobozta és vádat emeltetett ellenük erkölcstelenség, szimónia és az ördöggel való szövetkezés miatt. A templomosokat megkínozták és többségüket máglyán megégették.

Az igazi indok persze az volt, hogy a Szentföld elvesztése után a rend Európába költözött, ahol roppant vagyona, a pápától kapott kiváltságai okán államként működött az államban. Védve voltak mind a világi, mind az egyházi törvények alól, felelősséggel egyedül a pápának tartoztak. Túlzott önállóságuk azonban a francia központi monarchia kiépítésének egyik fő akadálya volt, ezért „veszniük kellett”. De nem sikerült minden templomost kiirtani, a túlélők más lovag- és szerzetesrendekben, zsoldosseregekben találtak menedéket, és vitték magukkal annak a szörnyű péntek 13-ának történetét.