Európa időjárása a század végére látványosan átalakulhat: a zivatarok száma nőni fog, miközben a jégesők gyakorisága összességében csökken – derül ki a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányból. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológiai tanszékének kutatói a Másfélfok portál tanulmányában felhívják a figyelmet, hogy a jégeső kialakulásához erős feláramlásra van szükség, ami a zivatarfelhőben lévő vízcseppeket a jóval fagypont alatti hőmérsékletű jégképződési rétegbe emeli. Itt a túlhűlt cseppek jégmagokra fagynak, majd a fel- és leáramlások során egyre nagyobbak lesznek.
Amikor a jégszemek már túl nehezek ahhoz, hogy a feláramlás tovább fenntartsa őket, kihullanak a felhőből. Attól függően, hogy milyen magasról és mekkora méretben esnek, jégként vagy esőként érik el a felszínt. A hazai jégkármentesítési gyakorlat is ezen az elven alapul: ezüst-jodid részecskéket juttatnak a radar alapján beazonosított heves zivatarfelhőbe, hogy a nagyobb jégdarabok helyett sok apróbb jégszem képződjön, amelyek a földre érve már elolvadnak, így nem okoznak károkat. Ezzel nem befolyásolják a felhőkből hulló csapadék mennyiségét.
Több zivatar, kevesebb jégeső, de nagyobb jégdarabokkal
A most megjelent szakcikk szerint a jövő Európájában a légkör melegedésével a jégképződési szint magasabbra kerül, vagyis a jégdaraboknak hosszabb útjuk lesz a felszínig, több idejük az elolvadásra — így a jégesők száma nagy valószínűséggel csökkenni fog. Ugyanakkor a zivatarok kialakulásához szükséges jégdara mennyisége a jövőben egyértelműen tovább emelkedik, azaz nő a zivatarok gyakorisága.
Emellett kiderült az is, hogy a jégesős zivatarok éven belüli júniusi maximuma jelentősen csökken Európa szárazföldi része felett, és egy kettős, májusi és szeptemberi maximum veszi át a helyét. A tanulmány szerzői felhívják a figyelmet arra is, hogy jóval ritkábban, de előfordulhatnak nagyon nagy jégdarabok is, amelyek súlyos károkat okozhatnak.
Új jelenségként megjelenhetnek a trópusokon jellemző meleg típusú konvektív zivatarok, amelyek akár Magyarországon is, de főként a Földközi- és Adriai-tenger térségében válnak majd gyakoribbá, és
hatalmas jégszemeket is eredményezhetnek a felszínt elérve.
A hazánkra vonatkozó adatok elemzése alapján az ELTE meteorológiai tanszékének kutatói hasonló trendet látnak: a május és szeptember közötti zivatarok száma növekedni fog Magyarországon, vagyis elegendő nedvesség esetén több lesz a heves esőzés, károkozó szél és villámtevékenység. Összességében hazánkban a jövőben több zivatarra, de kevesebb jégesőre számíthatunk, viszont ritkán, amikor a jégeső mégis lesújt, a jég mérete és a károk nagysága is meghaladhatja a mostani szélsőséges eseteket.
A Nature Communicationsben megjelent kutatás különlegessége, hogy nagy felbontású, ún. konvekciót megengedő klímamodellekkel dolgozott, amelyek nem tapasztalati, statisztikai átlagokból, hanem a fizikai törvényekből kiindulva írják le a feláramlásokat és a jégképződési folyamatokat. Ezek a modellek sokkal pontosabban tudják megmutatni, hol, mikor és milyen erősségű zivatarok várhatók, mint a korábbi, kevésbé finom felbontású éghajlati szimulációk.