Golo a stuttgarti Wilhelma állatkertben látta meg a napvilágot 1980-ban, majd néhány évig a zürichi állatkertben élt, míg végül 1989 tavaszán érkezett a budapesti állatkertbe. A hím gorillán kívül egy nála 3 évvel idősebb nőstény, Liesel is érkezett, akivel mind a mai napig a a park lakói. Golo érkezése óta, az eltelt 31 esztendőben öt utódja is született, az idősebb nősténytől három, míg a fiatalabbiktól másik kettő, hiszen a gorillák a természetben is „háremet szoktak maguk körül fenntartani” – magyarázta a szakember.
A korábban született, és már fel is cseperedett kölykök időközben már el is kerültek más állatkertekbe, sőt, a három idősebbnek már utódaik is születettek, úgyhogy Golo nemcsak ötszörös apuka, hanem nyolc unokája is van, amelyek a barcelonai, a madridi és a shanghai állatkertben láthatók. A legifjabb utódja még csak decemberben lesz 3 éves, és a budapesti gorillacsapat legfiatalabb tagjaként most is látható a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
Hanga Zolán az InfoRádió érdeklődésére arra is kitért, a 40 éves kor tekintélyesnek számít egy hím gorillánál, azonban matuzsáleminek még nem mondható. A természetben 35-40 évnél nemigen élnek tovább, de ez az állatkertekben mindig kicsit kitolódik, hiszen a vadonban élő fajtársaikkal ellentétben „nem kell nap mint nap megküzdeniük az életben maradásért”. Így az állatkertekben nem ritkaság az 50 évnél idősebb gorilla sem, sőt, az abszolút rekordot egy 60 évig és még néhány hétig élő nőstény tartja.
A szóvivő megjegyezte, ebből a szempontból valószínűleg Golo is jó géneket örökölt, mert az ő anyukája, aki még mindig él a stuttgarti állatkertben, most éppen 57 éves.
A zoológusok többféle állatot is megkülönböztetnek, ezek közül a legismertebbek talán a hegyi gorillák, hiszen a híres Dian Fossey etológus kutatásai ezekhez a fajtákhoz kapcsolódtak, a budapesti állatkertben azonban az úgynevezett nyugati síkvidéki gorillák láthatóak, amelyek főként Afrika középső területének nyugati felében őshonosak – mondta Hanga Zoltán. Miután ezek is kritikusan veszélyeztetettnek számítanak, aközben, hogy a vadonban, a természetes élőhelyükön nagyon komoly erőfeszítések folynak a védelmükért és megőrzésükért, az állatkerti szaporításuk is kiemelt jelentőségű. Annál is inkább – tette hozzá a szóvivő –, hogy ilyenkor az állatkerti állomány tud az utolsó mentsvár lenni az emberek környezetátalakító tevékenysége közepette, ami miatt az állatok élettere egyre kisebb, egymástól elkülönült, szigetszerű folttá zsugorodnak össze.