Az elárvult kölyköt egy Forráskút melletti halastónál találta meg egy arra sétáló pár, ezután került az állatkert természetvédelmi mentőközpontjába. Korát - amit a szakemberek öthetesre saccoltak - nehéz volt megállapítani, nem nőttek még ki a tejfogai, a szeme kinyílt, a füle viszont még nem.
A megtalálásának napja alapján Artúrnak elnevezett kölyök gondozója szerint igen játékos, bármivel képes játszani, de a kedvencei a hengeres papírdobozok. Naponta ötször szopik, macskatejpótlót kap, de szokja az apróhalat és a többi szilárd táplálékot. Egyelőre a vízzel nincsenek jó viszonyban, de idővel azt is megszokja. Hogy ez minél gyorsabban menjen, gondozója több trükköt is bevet.
A vidrákat prémük miatt sokáig vadászták, ezért, és természetes élőhelyük csökkenése miatt a faj Európa számos területén kipusztult. Magyarország viszont igazi "vidranagyhatalom" a régióban, köszönhető annak, hogy a faj fokozottan védett. Több helyen próbálkoznak a visszatelepítésével, máshol viszont illegálisan irtják, mert a halastavak kártevőjének tartják.
A Szegedi Vadasparkban fontosnak tartják, hogy a mentett állatok lehetőség szerint ne legyenek kézhez szoktatva, hiszen ha fejlődésük abba a szakaszba ér, akkor visszaengedik természetes élőhelyükre. Artúr esetében elkerülhetetlen a szorosabb emberi kapcsolat, így majd a természetvédelmi hatósággal való egyeztetés és a viselkedése alapján dől majd el, visszaengedhető-e a természetbe.
Az európai vidrát korábban több magyar állatkert is bemutatta, ma már csak a Szegedi Vadasparkban és a petesmalmi vidramenhelyen találkozhatnak velük a látogatók, mindkét helyen mentett példányokkal. Állatkertekben jellemzően közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát (Amblonyx cinereus) tartják.