Májustól számíthatunk a termetes tőrösdarazsak feltűnésére amint a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében, a komposztnál keringenek, akár nagy tömegben is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült (MME) felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot is!
Irtásuk nem csak jól felfogott érdekünk és ártalmatlanságuk miatt, de azért is problémás, mert az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is. A tudatlanság és a hozzá nem értés sajnos évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkáját nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat.
Ennek a rovarcsaládnak a tagjai nagy termetűek és látványos megjelenésűek, legnagyobb európai faja, az óriás tőrösdarázs Európa legnagyobb hártyásszárnyúja is. Ezek a rovarok nem tévesztendőek össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és valóban agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják, mérgük pedig nem fájdalomkeltésre, hanem lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.
Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát.
Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének! Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő, a talajhoz közel jellegzetesen, lassan repülő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen "rajzást", érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét.