Lenne e (vagy inkább: lehetne-e) rocksztár 70 évesen? Hol érzi jobban a közönséget, a koncerteken vagy a színházban? Miért kellett elköltöznie otthonról kamaszkorában? Miről megy a duma a turnébuszban? Hogy "kezeli" a 12 férfit, akikkel az országot járja? És egyáltalán: hogy érzi magát a frontasszony-színésznő-rocksztár-szexistennő szerepben?
Péterfy Bori ezeket a kérdéseket is megkapta D. Tóth Krisztától az "Elviszlek magammal" című műsorban.
D. Tóth Kriszta ezt írja a műsorról: Tíz éve férfiakkal járja az országot, férfiak veszik körül otthon is, ő pedig kiválóan idomul a helyzethez. „Nincs idő primadonnáskodásra és hisztire, ha ennyi pasi van körülötted, akkor neked kell a legösszeszedettebbnek lenned” – mondta nekem, én pedig elhittem, mert ha valaki tudja, mit beszél a témában, az ő. Nem zavarja, ha a zenekarának tagjai és a közönsége szexistennőként néznek rá – sőt, nagyon élvezi. Amióta eljött a Nemzetiből, és megszületett a fia, inkább zene van, mint színház, igaz, én épp a Katonába mentem érte egy Brecht-darab próbájára. Most találkoztam vele élőben először, és ahhoz képest, hogy mire számítottam (frontasszonyszínészistennőenergiabomba), meglepően nyugodt volt és visszafogott. Ennyit az előítéleteimről. De a rajongásom, na, az nem lett kisebb iránta a forgatás után sem.