A művész Aix-en-Provence környékén alkotott, és amikor Párizsba vagy onnan haza utazott, a lyoni autópályáról a Rhone völgyében gyakran látta az atomerőművek szürke beton védőépületeit, hűtőtornyait. Egy ilyen alkalommal támadt az az ötlete, hogy milyen jó lenne kifesteni ezeket a nagy felületeket. Ezután hetekig azt tervezte, milyen egy szép atomerőművi külső és egy sor modellt is készített. A terveket, maketteket több kiállításon bemutatta Európa-szerte.
Ezeket a kiállítóhelyeket kereste fel Avignonban, Zomborban, Esslingenben Cserháti András, Magyar Nukleáris Társaság alelnöke, hogy elkérje a képzőművészeti tanulmányokat. Ő az ezredforduló környékén kezdett kutatni az op-art stílus magyar származású képviselője, Viktor Vasarely tanulmányai után. Abban az időben a Magyar Nukleáris Társaság honlapján foglalkozott nukleáris témához kötődő képzőművészeti kezdeményezésekkel, így többek között Vasarely op-art stílusú terveivel.
Eljutott végül a Vasarely Alapítványhoz, amelyet a művész unokája, Pierre Vasarely kezel. Ő küldte el a tanulmányoknak egy japán katalógus képeiről készült másolatait.
Cserháti András szerint ez nemcsak vizuális érdekesség, hanem kultúrtörténeti csemege is, mivel
Magyarországon ezek a képek eddig nem voltak ismertek.
A vázlatok felhasználásával infografikát készített, amely a Magyar Nukleáris Társaság nukleáris témájú sorozatának részeként már fel is került az MNT honlapjára.