Az ősi mesterség technikája, a szőnyegszövőnők gyors és szabályos mozdulatai, amelyekkel a keretre feszített szálak között kialakítják a csodálatos mintákat, nem sokat változott az évezredek során.
A 18 éves Nahra Nazer ujjai is villámgyorsan húzzák-bujtatják a selyemszálakat. "Szeretem ezt a mesterséget, 15 éves korom óta szövök" - mondta a fiatal lány, akinek anyja, apja és nővére is ebben a szakmában dolgozik és így annak fogásait, titkait nemzedékeken át öröklődő családi hagyományként sajátította el.
Nahra Nazert és társait azonban évek óta fenyegetik az olcsóbb perzsaszőnyeg-utánzatok, amelyeket nem egyszer gépen szőnek, főleg Kínában és Pakisztánban. A legfinomabb, kézi munkával és egyre dráguló selyemszálból készülő eredeti iráni perzsaszőnyegekért csillagászati árat kérnek és ezért mind nehezebben találnak vevőre. Méretétől és minőségétől függően egy igazi perzsaszőnyeg ára ma több ezer vagy akár több tízezer dollár is lehet, miközben Nahra és szövőnő társai nehéz munkájukkal naponta egy amerikai dollárnál kevesebbet keresnek - iráni pénzben.
"A vevők elmaradása következtében az utóbbi években érezhetően romlott a helyzet, annál is inkább, mivel főleg a turistákra épül az eladás, márpedig belőlük is kevesebb érkezett" - mondta az AFP-nek Haszán Hosszainzadeh szőnyegkereskedő. A szektor ezért gyökeres változtatásokat vezetett be, egyes hagyományos módszereket sikeresen 21. századi technológiákkal helyettesített.
A Teherántól 150 kilométerre lévő Kum egyik üzemében számítógépre kapcsolt iPadon tervezi a bonyolult mintákat az egyik szőnyegművész, a munkásnők ennek alapján szövik a madár- és virágmotívumokat. Dzsavad Dezshani szerint a számítógép gyorsítja a tervezést és nagyobb szabadságot biztosít az alkotónak. Mellette dolgozó társa még hagyományos módon, kézzel vázolja milliméteres papírra a cirádákat.
A festési technika ugyancsak változik. A műveletek többsége ma még a hagyományos műhelyek gőzében zajlik, a munkások kádakba merítik a selyemszálakat, majd karjukra feltekerve a tetőkre viszik száradni. A Kum és Iszfahán közötti Kasan egyik üzemében automatizálták ezt a műveletet, a kádakban fehérköpenyes felügyelő szeme előtt színeződik egyenletesen, pontosan a katalógusban szereplő árnyalatra a fonál.
A tudás átadása is alkalmazkodik a korhoz: már nem feltétlenül a családban öröklődik, hanem az osztálytermekben adják át. Az iszfaháni művészeti egyetemen a diákok néhány nap alatt tanulják meg azokat a módszereket, amelyeket felmenőik hónapokon át sajátítottak el. "A hagyományos technika bekerült a tananyagba és ez alaposan meggyorsította a dolgokat" - magyarázta az AFP-nek Ali Reza Iranpur, aki a szövés módszereire oktatja a hallgatókat.
Szavainak illusztrálására a férfi egyik növendékének munkáját mutatja fel: Iranpur szerint a lány már elérte a régi mesterek szintjét heti hatórás tanulással. A szőnyegszövés egyetemi előadója sajnálatosnak tartja, hogy a hagyományos szőnyegszövők kerülik a modern eszközök használatát, de fontosnak tartja az ősi technika megőrzését.