A glutén a gabonák egyik fehérje összetevője, mely ötven-ötven százalékban két alcsoportra oszlik: gluteninre és gliadinra. A lisztérzékenység - orvosi nevén cöliákia - a búza, rozs, zab és árpa egyik összetevőjével, a gliadin fehérjével szembeni túlérzékenység - magyarázza. Hidvégi Edit, a Budai Allergiaközpont gasztroenterológusa.
Ha a lisztérzékeny beteg huzamosabb időn át az előbb felsorolt összetevőket tartalmazó élelmiszereket fogyaszt, a vékonybél nyálkahártyájának súlyos sorvadása jön létre. Mivel a tápanyagok felszívódását biztosító bélbolyhok is a bélrendszer e szakaszában találhatók, a károsodás következtében képtelenek lesznek eredeti funkciójuk betöltésére.
A beteg szervezetében a tápanyagok optimális felszívódása megszűnik, az étkezések során elfogyasztott táplálékok a szervezetben nem tudnak megfelelően hasznosulni.
Felszívódási zavarok - az első intő jelek
A tápanyagok három fő csoportját különböztetjük meg: a szénhidrátokat, a fehérjéket és a zsírokat. A lisztérzékeny beteg esetében mindhárom tápanyag felszívódása csökken, de az állapot a legnagyobb mértékben a zsírok felszívódását érinti. A szervezetben ilyen módon nem hasznosuló zsírok okozzák a lisztérzékenység rendszerint első jellemző tüneteit: a hasmenést, vagy lazább, zsírfényű székletet.
A felszívódási zavarok hosszú távon hiányállapotokat idéznek elő a szervezetben, amelynek első jele rendszerint a fogyás és a folyadék visszatartása. Amennyiben a szükséges tápanyagok a bélnyálkahártya károsodásának következtében nem tudnak megfelelően felszívódni, a betegek annak ellenére fogynak, hogy étrendi szokásaikon változtatnának - magyarázza a szakértő.
A súlyvesztés azonban sokszor mégsem olyan szembetűnő, mivel ezzel párhuzamosan folyadék visszatartás is jelentkezik. Az ödéma a nem megfelelő fehérje felszívódás következménye.
A normál fehérjeszint nélkülözhetetlen a szervezetben ahhoz, hogy megakadályozza a véredényekből a folyadék szövetek közé történő szivárgását. Amennyiben a vérben található fehérjeszint a felszívódási zavarok következtében lecsökken, ez a folyamat bekövetkezik, így gyakran jelentkezik a betegeknél puffadás, ödéma különösen a boka és a lábfejek területén.
Lisztérzékenység esetén az összes zsírban oldódó vitamin felszívódása zavart szenved. A vas és a B12 vitamin csökkent felszívódása miatt vérszegénység is kialakulhat. A D vitamin és a kalcium hiánya csontritkuláshoz vezethet, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységet okozhat.
A nem diagnosztizált ás kezeletlen lisztérzékenység nőknél a menstruáció elmaradását, meddőséget is előidézhet.
Örökletesség, életkorral változó tünetek
A csecsemőkorban jelentkező lisztérzékenység főbb tünetei: a hasmenés, zsírszéklet, hasi fájdalmak, a fejlődés lelassulása. Az első tünetek rendszerint a glutén tartalmú ételek bevezetését követően pár hónappal jelentkeznek.
Gyermekkorban is jellegzetes tünet a hasmenés, zsírszéklet és hasfájás, fokozott gázképződés, súlycsökkenés. A soványság mellett feltűnő a gázos belek, nagy mennyiségű, a bélben levő híg széklet miatt elődomborodó has. Ez azonban leginkább csak csecsemőkre, fiatal gyermekekre vonatkozik, a felnőtteknél már nem észlelhető ilyen súlyos formában.
A felnőttkori tünetek is hasonlóak az előzőekhez, a hasmenést, hasfájást gyakran kíséri puffadás. Felnőttkorban gyakori, hogy a lisztérzékenység felismerésére már csak a felszívódási, vagy tápanyag-, ásványianyag-hiány okozta állapotok, például, vérszegénység kapcsán kerül sor.
A lisztérzékenység megjelenésében döntő szerepet játszik az öröklődés, így panaszok esetén azok számára különösen javasolt a szűrés elvégzése, akiknél a családban korábban már kimutatták a betegséget.