Steven Gunn, az Oxfordi Egyetem tudósa a XVI. századba mélyedve jó pár halálos medvebaleseti jegyzőkönyvet talált. Az emberölő mackók egytől egyig afféle "gladiátorok" voltak: kutyákkal kellett megmérkőzniük piactéri látványosságként, de a legfelső körökben is volt közönségük. VIII. Henriknek külön királyi arénája volt ilyen attrakciókra.
A medvék néha elszabadultak, és olyankor "törlesztettek" az embereknek, bár általában nem a megfelelő személyeknek. 1563-ben egy özvegyasszonyt az ágyában ölt meg egy szökevény medve - Lord Bergavenny "gladiátora". 1565-ben egy másik medve agyoncsapott egy férfit, ám az állatot nem büntették meg, annál sokkal értékesebb volt, félévi munkabért ért.
Gyakoriak voltak az íjászbalesetek is: Gunn 56 halálos kimenetelűről talált halottkémi feljegyzést. Az áldozatok vagy túl közel voltak a céltáblákhoz, vagy rosszkor mentek összeszedni a már kilőtt nyílvesszőket.
Akadtak azonban sajátos esetek is. Egy férfi például, levette kalapját, és azt eltartva magától buzdította cimboráját, hogy találja el. A kalapnak nem lett baja...
A legkülönlegesebb íjbaleset 1552-ben történt - számolt be a BBC. Egy Henry Pert nevű férfi pusztán fel akart lőni merőlegesen a levegőbe, amihez íját a maximumig feszítette, annyira, hogy beakadt a nyílvessző hegye az íj fájába. Ahogy Pert megpróbálta kiszabadítani, a nyíl kilőtt, és fejbe találta. A férfi egy napig haldoklott.
A XV. században az íj mellett a golyó is kezdett szerephez jutni. Az első halálos tűzfegyverbalesetet 1519-ben jegyezték fel Angliában, a golyó egy nővel végzett, aki nem volt tisztában a fegyver működésével, és véletlenül éppen akkor sétált elé, amikor az elsült. Az 1560-as évekre egyébként a golyó okozta halálos balesetek száma, már megelőzte a nyílét.
Az igen balszerencsés halálesetek között volt egy vizesárokba fulladás - kenyérsütés okán is. 1558. január 29-én egy nő káposztaleveleket tépkedett egy vizes árok szélén, hogy a kemencében a nyers kenyértészta alá rakja, ám közben belezuhant az árokba, és megfulladt.
A furcsaságok közé sorolható az emberölő, pontosabban Borjúölő tehén esete, mely 1557-ben történt. Egy férfi békésen gyalogolt egy mezőn, ám az ott legelésző marha halálra öklelte. A különlegesség: tehenek ritkán ölnek embert, hát még Robert Calf nevűt, magyarul Borjú Róbertet.