A vizsgálat során 2009 elejétől kezdve két éven át 957 gyermeket kérdeztek ki és figyeltek meg, egyebek között mérték a szívritmusukat. A felmérésbe a szülőket, a tanárokat és a nevelőket is bevonták.
A vizsgálat kimutatta, hogy míg az óvodában és az általános iskolában még gőzerővel együttműködnek a gyerekek, a középiskolában egyre inkább csökken tanulási kedvük.
Az unalom tanévről tanévre fokozódik, pedig a gimnáziumban éppoly fontos az öröm a tanulásban, mint az óvodában. Kiderült az is, hogy hiányzik a testmozgás: a gyerekek általában délelőtt intenzíven tanulnak, ilyenkor csekély a lehetőség testmozgásra, holott jót tenne minden reggel egy fél óra gyakorlat.
Spitzer szerint elsősorban a tanárokon múlik a dolog. A teljesítési kényszerből kifolyólag leginkább a tananyagra koncentrálnak, közben szem elől veszítik a gyerekeket.
Az agykutató ezen kívül a kis iskolák mellett szállt síkra: ha ugyanis mindenki mindenkit ismer, kevésbé hajlamosak a gyerekek például rongálásra.