A wisconsini orvosi egyetem és a New York Egyetem munkatársai molekuláris szinten vették célba a veseköveket, az azokat alkotó kristály szerkezetének vizsgálatával.
Az atomierő-mikroszkóp (AFM) lehetővé teszi a minták tanulmányozását a nanométeres tartományban is (a nanométer a milliméter 1 milliomod része), így figyelték meg a kutatók az egyik típusú vesekövet alkotó L-cisztin kristályok növekedését.
A kristálynövekedés folyamatának megismerése után kiválasztottak egy olyan kémiai anyagot, amely gátolja ezt a folyamatot. Mint Michael Ward, a tanulmány egyik szerzője elmondta, mindez új megközelítéshez vezethet a cisztinből álló vesekövek megelőzésében, mert egyszerűen a kristályosodását akadályoznák meg.
Bár a kalcium-oxalát-monohidrát összetételű vesekövek gyakoribbak, az L-cisztinből álló kövek nagyobbak, gyakrabban kiújulnak és nagyobb valószínűséggel okoznak krónikus vesebetegséget. Bár ritkán okoznak maradandó károsodást, a vesekövek extrém fájdalmat okozhatnak, és gyakran műtéti úton vagy ultrahanggal kell eltávolítani őket.