Idei második borfesztiválos megjelenésemre határozott napirendet készítettem: a mátrai és az egri kínálat alapos mintavételezését. Csütörtök este azonban akkora tömeg hömpölygött a fesztivál területén, hogy néha még levegőt sem lehetett venni, célirányosan közlekedni pedig képtelenség lett volna.
A napirendről annyit, hogy Mátrával kezdtem és a vége felé volt egy kis Eger is. A gyöngyösi Borpalota standjánál jól indult a program, három könnyű, de nagyon finom fehérborral (Sauvignon blanc, Rajnai rizling és egy olaszrizling alapú házasítás). A negyedik tétel a Fríz sorozat Mátrai Hárslevelű 2008-asa volt, amely az elmúlt egy évben igen komoly versenyzővé nőtte ki magát. Ásványos illat és íz, jó szerkezetű, tartalmas, izgalmas bor!
Most következett volna a többi mátrai pincészet, azonban ekkorra már rengeteg ember hömpölygött poharába kapaszkodva a sok bódé közötti szűk csatornákon, így a helyváltoztatás képtelenségnek tűnt. Maradtam tehát a helyemen, jókat beszélgetve a tömeg által felém sodort emberekkel, köztük egy kedélyes exminiszterrel, majd egy nagyon vidám borkereskedővel.
Szép dolog a társasági élet, de itt mégiscsak a borok kóstolgatása a cél, ezért tehát egy rendkívül tetszetős tokaji száraz furmint (Dereszla) után átevickéltem a szomszédban található házikóhoz, amelyben Gere Tamás és Zsolt villányi borai laktak. Itt kóstoltam egy jó értelemben könnyed cabernet sauvignon tételt (New generation) és egy remek újdonságot, a Páratlant. Utóbbi egy ötszereplős cuvée, a kékfrankos alapot négy fajta ízesíti, a pinot noir, a merlot, a cabernet sauvignon és a portugieser.
Szép darab a Cabernet franc is, az Aureus új évjárata (2007) pedig valóban csúcs, ha már ez Gere Tamás és Zsolt pincészetének csúcsbora. Cabernet-Merlot házasítás, amelyet csak kiemelkedő évjáratokban állítanak össze. A cuvée szerényen az arany latin nevét kapta, de tulajdonképpen meg is érdemli.
Geréék után néhány másik villányi pincét gondoltam felkeresni, hogy legalább utólag sikerüljön valamilyen rendszert belevinni az estébe. A "villányi sor" elérését azonban többszörös dugók nehezítették, így egy váratlanul megnyíló menekülőútra tértem, mely éppen a mátrai Németh Attila Gáborhoz vezetett.
Így aztán összekuszálódott az előírásos fehér-vörös sorrend, de ez a fesztiválokon általában meg szokott történni. A NAG borok kifinomultsága, mélysége így is megmutatkozott, különösen a Cserepes (hárslevelű-chardonnay, Cserepes dűlő) és a Diós (édes sárga muskotály, Diós dűlő) esetében. A muskotály a komoly tokaji rokonokhoz hasonlóan egyszerre tartalmas és mély, ugyanakkor kellemesen "lecsúszó", örömteli bor, zseniális illatokkal. Édességét (fajsúlyosságát) a 124 gramm/literes természetes maradékcukor jelzi. Előtte kóstoltam NAG egyik száraz vörösét, a 2006 Barnatanya dűlős Syrah-t, de ez most, a két fehérhez képest, visszafogottabb élményt generált.
A fekete-fehér igazság
Miután kellően megkavartam a sorrendeket, bátran következhettek a késő esti "búcsúkörök". Zárás előtt már jobban lehet közlekedni, így a Tabán felőli oldalról végre átjutottam a Dunára néző teraszra. A nagy egri merítésből annyi lett, hogy régi kedvenceimet, Gál Lajos olaszrizlingjeit ismét megízleltem (Egerszóláti, Szó-lá-ti, Tóbérc). Az aktuális évjáratok a megszokott formát hozzák, tiszta szerkezet, finom zamatok, mineralitás, fajtajelleg.
Gálék honlapja évek óta fejlesztés alatt áll, kérik is a nagyérdemű megértését. Ugyanakkor teljesen fölösleges mentegetőzni, hiszen a kurta honlap tökéletesen betölti hivatását, nézzék csak meg! Minden fontos adatot és információt közöl, a többi csak cicoma lenne. Minek a sok hivalkodó fotó, ugrabugráló szőlőszemek, mosolygó nők, GPS-koordináták, műholdas térképek, zene-bona! Fekete alapon fehér betűk és számok, a többi meg borkóstolás közben úgyis kiderül, és ez a lényeg.
A biztonsági emberek ekkor már határozottan, de a borkultúra jegyében udvariasan kifelé terelgették a közönséget, ám néhány mintát még igyekeztem megtanulmányozni. A móri Maurus Rejtelem fantázianevű csúcs-chardonnay bora méltó lezárása volt a száraz borok sorozatának. A tulaj-borász ifjabb Kamocsay Ákos kínált ugyan ezzel-azzal, de bölcsen ellenálltam, így a Sikló felé tartva még néhány veretes 5 és 6 puttonyos tokaji aszúval (Disznókő, Royal Tokaj) tudtam megkoronázni ezt az esőmentes estét.
Szerző: Kovács András István