A világ legkülönösebb állatai közé tartozó levélvágó hangyák láthatóak a Fővárosi Állat- és Növénykertben - számolt be Hanga Zoltán szóvivő. A saját maguk számára gombát termesztő államalkotó rovarok a természetfilmek jól ismert és látványos szereplői, ám állatkerti bemutatásuk meglehetősen ritkának számít.
Ennek elsősorban az az oka, hogy a levélvágó hangyák tartása rendkívül nehéz, nagy szakmai kihívást jelentő feladat, elsősorban a rovarállam fennmaradását biztosító gombatelep sérülékeny volta miatt. A fővárosi állatkert szakemberei a színfalak mögött október óta kísérleteznek a szóban forgó hangyák tartásával és szaporításával. Az immár önfenntartó rovarállamot mostantól láthatják a látogatók az akvárium szomszédságában található, 2008-ban kialakított ízeltlábú bemutató egyik terrárium rendszerében.
A levélvágó hangyák az Egyesült Államok déli területein, valamint Közép- és Dél-Amerikában élő rovarok, amelyeknek legalább negyven faját különböztetik meg a természettudósok. A Budapesten látható Atta sexdens nevű faj elterjedési területe az Egyesült Államok déli határvidékétől egészen Argentínáig terjed.
Különlegességük, hogy már-már mezőgazdasági termelésnek nevezhető tevékenységet folytatnak, amelyből a felszínen csak annyit látható, hogy a rovarállam dolgozói lombleveleket gyűjtenek. A leveleket félkörömnyi-körömnyi darabokra vágják, majd hosszú sorokban masíroznak velük a rovarállam otthonaként szolgáló, akár több ezer kamrából álló földalatti üregrendszerbe.
A leveleket itt másfajta munkát végző hangyadolgozóknak adják át: ezek tovább aprítják a levéldarabkákat, majd egy speciális gombakamrában helyezik el őket. A föld mélyében található gombakamrában egy olyan különös gombafaj él, amely csak és kizárólag ennek a hangyafajnak a fészkében fordul elő.
A természettudósok által Leucoagaricus gongylophorus néven ismert gombafaj a hangyák által behordott leveleken tenyészik, így a hangyák voltaképpen gombakertészetet tartanak fenn a föld mélyén. A gombakamráért felelős dolgozók rendszeresen gondozzák a gombakertet, kigyomlálják az oda nem való csírákat, mi több, a gombakamra egyenletes, 22-24 Celsius-fokos hőmérséklettel és 80 százalékos relatív nedvességtartalommal jellemezhető klímájának szünetmentes fenntartásáról is gondoskodnak.
A gombakertek létfontosságúak a hangyák számára, hiszen a rovarállam tagjai magát a gombát eszik: a levelekben lévő rostokat ugyanis nem tudják megemészteni, a gombafonalakkal azonban könnyűszerrel megbirkóznak.
Társadalom - kasztokkal
A levélvágó hangyák tipikus államalkotó rovarok. Ez azt jelenti, hogy a "társadalmukban" különböző kasztok vannak. A legfontosabb egyed a királynő, amelynek egyedüli feladata a peterakás. A dolgozók terméketlen nőstények, amelyek között további munkamegosztás létezik: akadnak a levelek begyűjtésével és szállításával, valamint a járatok és kamrák építésével foglalkozó nagyobb testű dolgozók, a leveleket tovább aprító, illetve a járatokon belüli feladatokat ellátó, a szemetet elszállító és a királynő körül tüsténkedő közepes méretű dolgozók, és az egészen kistermetű, kifejezetten a gombakertekre felügyelő dolgozók.
További kasztot alkotnak a dolgozóknál lényegesen nagyobb és erőteljesebb katonák, amelyek a rovarállam védelméért felelnek. A "hangyakatonaság" fenntartása a rovarállam számára igen költséges, hiszen ez a kaszt is gombát eszik, ám közvetlenül nem vesz részt az élelemtermelésben. Éppen ezért ez a kaszt csak a nagyobb, sok tízezer, vagy több százezer egyedből álló kolóniáknál figyelhető meg.
Egy-egy ilyen hatalmas rovarállam egységes egészet képez, olyannyira, hogy létezik egy olyan felfogás is, amely szerint a sok ezernyi vagy tízezernyi állat együtt úgynevezett szuperorganizmust alkot.
A levélvágó hangyák Budapesten látható rovarállama ugyancsak egy királynő köré szerveződik, ám jelenleg még viszonylag kicsi, hozzávetőleg ötszáz egyedből áll. A legfontosabb eredmény, hogy a hangyák stabil, jól működő gombakertészetet hoztak létre, amely a jelenleginél lényegesen nagyobb rovarállam táplálását is biztosítani tudná fenntartható módon. Lezárult tehát a rovarállam "megalapítása", és most már minden feltétel adott arra, hogy több ezres, vagy akár több tízezres kolóniává növekedjen.
Lomb helyett zabpehely
Az állatokat bemutató terráriumrendszer három fő részből áll. Az etetőhelyen a hangyák minden nap friss lombot kapnak, amelyet aztán ők maguk szállítanak be a gombakamraként szolgáló üvegfalú dobozba.
Legszívesebben a fagyal, a szeder, a rózsa és a tölgy leveleit használják fel a gomba táplálására, de nagyon örülnek annak is, ha virágsziromhoz tudnak hozzájutni. Emellett kiderült, hogy a levelek mellett zabpelyhet is lehet adni nekik, mert a gomba azon is tenyészik.
Mivel a gombakamra üvegfalú, jól látszik, hogy a hangyák szorgos munkája nyomán a gombafonadék már gyerekfejnyi szivacsos tömeget alkot. A terráriumrendszer harmadik eleme a hulladékkamra, ahová a szemetet, esetenként pedig elpusztult társaikat cipelik el a dolgozók.
A bemutatóhely egésze klimatizált, hogy a gombakamra hőmérsékletét és páratartalmát az optimális értéken lehessen tartani. Ellenkező esetben a gomba tönkremenne, a hangyák éhen halnának, és az egész rovarállam összeomlana. Az apró rovarok élőhelyét minden irányból vízfelület veszi körbe, így lehet megoldani, hogy az állatok ne széledjenek szét a létesítmény azon területeire is, amelyek más ízeltlábúaknak adnak otthont.
A világ állatkertjeiben a levélvágó hangyák négy különböző fajával foglalkoznak. A legtöbb helyen, összesen huszonnégy állatkertben az Atta cephalotes nevű fajt tartják, kilenc intézményben pedig az Acromyrmex octospinosus nevet viselő faj kerül bemutatásra. A magyar fővárosban is látható Atta sexdens Budapesten kívül csak Sao Pauloban, az Atta texana pedig egyedül Dallas város állatkertjében látható. A legnagyobb állatkerti levélvágó hangya kolónia San Francisco városában, a Steinhart Akvárium ízeltlábú bemutatójában látható: az a rovarállam mintegy 770 ezer egyedből áll.