A kínálatból 26 féle világos, láger típusú és legalább négy százalék alkoholtartalmú hazai és külföldi termékek, illetve a kereskedelmi hálózatok saját márkás, vagyis az egy-egy bolthálózatnak egyedileg gyártott, máshol nem árusított dobozos söre került be a tesztbe. Így abban nem vizsgáztatták a túl olcsón árusított, alacsony alkoholtartalmú söröket, és nem vették figyelembe az alkoholmentes italokat sem.
A tesztelés a régi magyar szabvány előírásainak megfelelő érzékszervi bírálatból, valamint laborvizsgálatokból állt. Négy profi sörbíráló és három amatőr sörissza alkotta zsűrit. A bírálók nem láthatták, milyen sört vizsgálnak éppen. A vakpróbánál egy deciliteres, szabványos sörkóstoló poharakat használtak.
A tesztben öt értékmérőt - illat, habtartósság, íz, recencia, keserűség - pontoztak 1 és 5 pont között, majd ezeket súlyozottan vették figyelembe. A laboratóriumban vizsgálták a feltüntetett alkoholtartalom/mért alkoholtartalom (V/V) arányát, a maradék szárazanyag-tartalmat és az energiatartalmat (KJ/100 ml). A végső pontértékek ezek alapján születtek.
A pontozás során a gyenge, a közepes, a jó, illetve a kiváló minősítésű kategóriákat alakították ki. A csillagokkal jelölt értékeléskor kiderült, hogy csak négy sör - a tesztelt sörök mintegy 15 százaléka − kapott gyenge minősítést, de az is igaz, hogy nem is volt meglepetés a termékek között.
A közepes minőségűre értékelt 11 sör között viszont igen! A három csillagos sörök a tesztelt minták több mint negyven százalékát adták. Remek hír azonban, hogy ugyanennyi termék lett jó és kiváló minősítésű, vagyis hét dobozos sör kapott négy, négy termék pedig öt csillagot. A laborvizsgálatok eredményei szerint valamennyi sör megfelelt az előírásoknak.
Nyugodtan vásárolhatunk tehát az üzletekben, csalódás vélhetően csak akkor érhet bennünket, ha a 100-110 forint alatti söröket választjuk és sokat várunk tőlük. Ezekről elmondható, hogy gyengébb minőségűek, igaz, az áruk sem eget verő. A jó és kiváló sörökért, a nagy élményért viszont legalább kétszer ennyit kell fizetni!