Régóta foglalkoztatja a tudósokat, hogy miért lóbálja az ember járás közben, látszólag minden gyakorlati haszon nélkül a karját. Amerikai és holland kutatók modellkísérleteikkel bizonyították, hogy a karmozgásnak jelentős rejtett előnye van.
A felépített mechanikai modellen kívül önként jelentkezőkkel is végeztek vizsgálatokat. Megmérték, hogy a karjukat lóbáló vagy egy helyben tartó emberek mennyi oxigént használnak el séta közben, illetve mennyi szén-dioxid termelődik aktivitásuk eredményeként. Az így kapott értékekből következtettek az energiafelhasználás hatékonyságára.
Kiderült, hogy 12 százalékkal több energiát igényel izmainktól a karok stabilan tartása, mint szabadon lóbálása, ráadásul mindez lábaink munkáját is megkönnyíti. A kutatók szerint a talajjal szembeni erő, amelyet egy sétáló embernek ki kell fejtenie, 63 százalékkal növekszik, ha a karok nincsenek mozgásban.
"Miközben a karmozgást viszonylag könnyű fenntartani, hatása jelentős az energia felhasználására" - írja Stephen Collins, a Delft Műszaki Egyetem és a Michigan Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.