A borgazdaságot tulajdonló Durand család szerint ültetvényeiken legalább kétezer éve folyik szőlőtermesztés, amit a földből előkerülő ókori amforatöredékek is tanúsítanak. A közelben régészek a közelmúltban egy római villagazdaság maradványait tárták fel, s meglelték azt a műhelyt, ahol a bor tárolására és szállítására szolgáló amforákat gyártották - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.
A Durand-család "modernkori" borokat is gyárt. Tíz évvel ezelőtt azonban Hervé Durand két régésszel összefogva a római kori borászatot kísérelte meg újjáéleszteni antik mezőgazdasági munkák és receptek alapján. Felhasználták azokat a meglepő módszereket is, amelyek Cato, az idősebb Plinius, vagy Lucius Junius Moderatus Columella munkáiban szerepelnek. Utóbbi Seneca és Nero kortársa volt, híres munkája a De re rustica, a 12 kötetből álló, kertészetről szóló könyve.
E receptek alapján az erjedés alatt különböző növényeket, füveket, fűszereket, valamit úgynevezett defrutumot (kétharmadára lefőzött, tömény mustot) adagoltak. Adtak a borhoz tengervizet is.
Az adalékok között szerepelt egy ázsiai fűszernövény, a görögszéna, valamint kakukkfű, zsálya. Az erjedés nagy, földbeásott égetett agyagedényekben zajlott.
Az adalékok ellenére a "hamisítatlan" ókori borok teljesen átlátszóak, s igen ízletesek. A Turicculae, amelyet Lucius Junius Moderatus Columella receptje szerint készítettek tengervíz hozzáadásával, sárga színű, s a mandula íze érződik rajta a görögszénának köszönhetően.
A Mulsum, amelyet a görögök is kedveltek, egy virágillatú mézbor. A gyümölcsös ízű Carenum borostyánszínű itóka, amelyet túlérett szőlőből egy kis birsalma hozzáadásával készítenek.
Szeptemberben a látogatók hamisítatlan római szőlőszüreten vehetnek részt, amelyen tunikás "rabszolgák" dolgoznak. Azoknak viszont, akik más évszakokban jönnek el a dél-franciaországi borászatba egy ókori borkóstolóra, meg kell elégedniük a szüretről készített filmmel.