Ben Sherwood új könyvében, A túlélők klubja: A túlélés titkai és tudománya címűben azt állítja, az emberek azt hiszik, hogy minden repülőgép-baleset végzetes és túlélhetetlen. A reménytelenség mítosza valószínűleg a balesetekről készült tévéfelvételek láttán lesz úrrá az embereken, akik el sem tudják képzelni, hogy meg lehet úszni egy ilyen katasztrófát.
Pedig túl lehet élni, és bármilyen hihetetlen, a számok és a legutóbbi New York-i baleset is ezt bizonyítja. Sherwood kormányadatokra hivatkozva magyarázza igazát: a katasztrófákban érintett utasok 95,7 százaléka túléli a balesteket. De ha a rendkívül súlyos repülőgép-szerencsétlenségeket nézzük, a túlélési ráta azok esetében is 76,6 százalék - állítja az újságíró, aki átnézte az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Felügyelet kutatását is. A felmérésben 1983 és 2000 közötti balesetet vizsgáltak meg, amelyben 53 ezer utas volt érintett. Meglepő módon 51 ezren voltak a túlélők. Ez rendkívül magas túlélési arány - hangsúlyozta Sherwood.
A pánik mítosza
A másik mítosz az - állítja az újságíró -, hogy az emberek azt hiszik, egy repülőgép-balesetkor pokoli zűrzavar és pánik tör ki. A természeti katasztrófák és a légi balestek során végzett kutatások azonban arra világítanak rá, hogy az emberek alig pánikolnak. Sőt, ahogy a mostani szerencsés kimenetelű New York-i baleset után is kiderült, az utasok, bár félnek, többnyire csendben maradnak, várják az instrukciókat, sőt vannak olyanok akik a többieket nyugtatgatják: mindenki szép sorban le fog jutni a gépről.
Bár akadnak aggodalmaskodók, és olyanok, akik sírnak és sikoltoznak, de ha megpróbálunk kiszállni egy gépből, amely éppen süllyed, és hangosan kiabálva próbáljuk meg kinyitni az ajtót, azt bajosan lehet pániknak nevezni - állítja a túlélőkönyv szerzője, aki szerint ilyenkor ez egy teljesen érthető viselkedés.
Az ötsoros szabály és a bekötött cipő
Ben Sherwood számos dolgot tanult, amikor részt vett az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) túlélő tanfolyamán. Egy angol professzor például elmondta: több mint száz légi balesetet vizsgált meg, és megkérdezett 1900 túlélőt, illetve 155 légiutas-kísérőt.
Rájött, hogy a túlélőknek átlagosan öt széksoron kell átgázolniuk, amíg kijutnak az égő roncsból. Márpedig azoknak van a legnagyobb esélye a túlélésre, akik a kijárathoz közeli ülések egyikét foglalják el. Vagyis az első kérdés, amit feltesz magának Ben Sherwood a repülőút tervezésénél, az az, hogy hol fog ülni.
A másik fontos dolog, hogy figyeljünk oda a stewardessek bemutatójára felszállás előtt: hol van a mentőmellény, mit kell tenni veszély esetén, mit kezdjünk az oxigénmaszkkal. Tudni akarom, hol vannak a kijáratok és a felszerelések, mert túl akarom élni a balesetet - mondja a szerző, aki szerint sokan úgy gondolják, hogy már sokszor repültek, tudnak mindent, ezért nem figyelnek oda a légiutas-kísérőkre, inkább maguk elé teszik az újságot, és olvasni kezdenek.
Soha nem veszem le a cipőmet, sőt, jól bekötöm - ez egy újabb tanács Sherwoodtól, aki szerint baleset esetén a repülő lábbelik rendkívül veszélyesek lehetnek. És mivel a légi balesetek 80 százaléka a repülés első három vagy utolsó nyolc percében történnek, a szerző szerint nem éppen jó ötlet ebben az időszakban ráhúzni szemünkre az elsötétítőt, felrakni a fejhallgatót és aludni. Jobb, ha odafigyelünk, mert a repülőgép-balesetek túlélhetők - hangsúlyozza Ben Sherwood.