A boldog embereknek izgalmasabb a társadalmi életük, több újságot olvasnak, többet szeretkeznek - viszont kevesebbet néznek tévét, mint boldogtalan társaik. Erre a megállapításra jutott a Marylandi Egyetem két kutatója, John Robinson és Steven Martin harmincezer ember szokásainak vizsgálatával.
A két kutató három évtizeden keresztül - 1975 és 2006 között - követte figyelemmel a vizsgálatban résztvevőket. Kiderült, hogy azok, akik boldogtalanok, akár harminc százalékkal több időt töltenek tévénézéssel, mint a boldogok.
A kutatás eredménye megkérdőjelezi azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint az emberek napi programjának egyik legfontosabb része a tévénézés.
A kutatók azt találták, hogy sokan azért tartják vonzó foglalatosságnak a tévénézést, mert így nem kell otthonról kimozdulniuk, előre eltervezni, mit csináljanak esténként. Ráadásul nem olcsó szórakozás, és nem kíván energiakifejtést.
Olyan, mint a kábítószer
Azt azonban nem állítják, hogy a tévézés tenné az embereket boldogtalanná, inkább az a helyzet, hogy a képernyő jelenti a "menedéket" azok számára, akik nem élvezik az életet.
"A krónikus boldogtalanság szociálisan és emberileg is legyengít, és meghatározza az egyén társadalmi és személyes életét. Arra azonban még a legboldogtalanabb ember is képes, hogy nyomkodja a távkapcsoló gombjait és hagyja magát a műsorok által szórakoztatni" - foglalta össze a lényeget John Robinson szociológia professzor.
Munkatársa a kábítószer-függőséghez hasonlította a megrögzött tévénézést. "A függőséggel kapcsolatos tevékenység pillanatnyi élvezetet okoz, de hosszú távon szenvedéshez és megbánáshoz vezet" - figyelmeztetett Martin professzor.
A kutatásból egyébként az is kiderült, hogy az összefüggés csak a tévénézésre igaz; azok, akik sokat szörfölnek az interneten, sem nem boldogabbak, sem nem boldogtalanabbak az átlagnál.