A donor egy 41 éves, kétgyermekes családanya volt, aki balesetben hunyt el. Isabelle Dinoiret úgy véli: az arca nem a sajátja, de nem is azé a nőé, akitől kapta, hanem valaki másé.
Elárulta azt is, hogy a beavatkozás előtt azt hitte: új megjelenése sokkal jobban hasonlít majd régi önmagához, az arc azonban csak félig az övé, félig pedig a donoré.
Új identitását máig nem dolgozta fel, és mint mondta, ma még beláthatatlan időre lesz szüksége ahhoz, hogy megbarátkozzon új önmagával.
Mindez rámutat: jelentős pszichológiai problémákkal is szembe kell nézniük azoknak, akik vállalkoznak egy ilyen beavatkozásra. A beavatkozást számos csoport etikai okokból is támadt, mivel az a szervátültetésekkel ellentétben nem életmentő beavatkozás.
Az észak-franciaországi hölgy 2005 novemberében kapott új orrot, szájat és állat az Amiensi Kórházban, azt követően, hogy egy kutya megmarta és leszakította az arca egy részét. A hölgy immunrendszerének jelentős erősítésére volt szükség a beavatkozás előtt.
A műtét után a nő állapota lassan, de folyamatosan javult, ahhoz nagyjából másfél évre volt szükség, hogy képes legyen mosolyogni.