Back in Black, Highway to Hell, Hells Bells - azaz Visszatérés feketében, Út a pokolba, és Pokoli Harangok - manapság Nagy-Britanniában a pénzügyi válsággal kapcsolják össze az amúgy jó kedélyű zenekar sötét hangulatot árasztó dalcímeit. S bár a Brian Johnson és Angus Young nevével fémjelzett csapatnak - a slágerlistás helyezésből ítélve - többszázezres rajongótábora van, sokan megbékélnének azzal, ha kedvenceik nem lennének listavezetők.
Az ok a Guardian című napilap szerint abban keresendő, hogy amikor az AC/DC a csúcson van a brit szigeteken, akkor az országot mély recesszió fenyegeti. A banda egyik legemlékezetesebb korongja, az előző énekesük halála után kiadott Back in Black - mellesleg minden idők második legnépszerűbb lemeze - például 20 százalékos inflációt és kétmilliós munkanélküliséget harangozott be.
A csapat hét évvel korábbi megalapításakor sem volt rózsás a helyzet; a világ éppen a nagy olajválságtól szenvedett, amikor a nyersanyag ára rövid időn belül a négyszeresére ugrott.
Jött a viszonylagos konszolidáció, és saját mércéjéhez képest az AC/DC nagyot bukott, amikor 1985-ös lemezüket "csak" egy millióan vették meg.
1990-ben ismét topon volt a zenekar, de a The Razor's Edge - azaz a most is aktuálisan hangzó Borotvaélen - nyomán jött a recesszió. Az idén pedig 28 év után és igencsak átütő módon tértek vissza a Black Ice című lemezzel - és a világ évtizedek óta nem tapasztalt válság elé néz.
Pszichológusok és szociológusok egyelőre nem mélyedtek el a leginkább a rock 'n rollról, a szabad szerelemről és egyfajta felhőtlen életérzésről dalolászó AC/DC receptjében. Tény azonban, hogy nem a másodlagos hitelpiac vagy a derivatív határidős ügyletek izgatják a bandatagokat - akit pedig igen, annak segítenek a felejtésben.