Vérengző óriásharcsák garázdálkodnak az indiai-nepáli határ egy részét képező Káli folyóban, amelyet a halált és a pusztítást megtestesítő hindu istennőről neveztek el, és amelybe a szokások szerint a temetési szertartás után "temetik" a halottakat.
A helybéliek sokáig azt hitték, hogy egy titokzatos szörny él a folyóban, ám most már úgy gondolják, hogy az óriásharcsák - amelyeket itt gnúcsnak neveznek - szoktak rá az emberhúsra; ma már nem elégednek meg a holttestekkel, hanem a gyanútlan fürdőzőket is elragadják.
A rettegett ragadozók tanulmányozására a brit 5-ös csatorna a helyszínre küldte Jeremy Wade biológust, aki dokumentumfilmet forgatott a Káli folyónál.
Mint mondta, a helybéliek azt hiszik, hogy a harcsák a szokásosnál is hatalmasabbra nőttek a holttest-diétán, amely miatt rákaphattak az emberhúsra.
A biológus először kizárta, hogy krokodilok lennének felelősek a végzetes kimenetelű támadásokért - majd figyelmét az egyik legnagyobb édesvízi halra, az óriásharcsára fordította.
Kifogott egy 1,8 méteres, 73 kilós példányt. "Ha egy ekkora jószág elkap valakit, az aligha szabadulhat" - állítja.
A gnúcs első áldozata a feltételezések szerint egy 17 éves nepáli fiú volt, még 1988 áprilisában. A fiú a nagy forróságban menedéket keresett a hűs habokban, de szemtanúk beszámolója szerint hirtelen eltűnt a víz alatt.
Három hónappal később egy kisfiú veszett a vízbe, tavaly pedig egy 18 éves nepáli tűnt el - szemtanúk azt mesélték, hogy egy "nagyra nőtt disznóhoz" hasonló valami rántotta a mélybe.