A Yale Egyetem kutatói a magyarázatot is megtalálni vélték erre a jelenségre: szerintük a szülés során felszabaduló hormonok okozhatják, hogy kevésbé "érzékenyek" a babasírásra a császármetszésen átesett anyák.
A kutatásban 12 nő vett részt - közülük hat természetes módon, hat pedig császármetszéssel szült. Utóbbiak valamennyien tudatosan választották a császármetszést, vagyis arra nem orvosi okból volt szükség.
A Journal of Child Psychology and Psychiatry című folyóirat legújabb számában publikált tanulmány magyarázatot ad arra a már korábban is észlelt jelenségre, hogy a császármetszést gyakran szülés utáni depresszió követi.
A vaginális szülés során ugyanis a hipofízis oxitocin hormont bocsát ki, amelynek fontos szerepe van az anya és gyermeke közötti kapcsolat megteremtésében, ezért "a szeretet hormonának" is nevezik. Ez a hormon a vaginális szülés során az izmok összehúzódását stimulálja, ugyanakkor erősíti a babával való együttérzést is.
A kutatást vezető James Swain szerint ezek a megfigyelések fontos hozzájárulást jelentenek az anya és gyermeke közötti kötődés neurofiziológiai és lélektani alapjainak megértéséhez.
A vizsgálat eredményei alátámasztják a gyakorló szülészorvosok tapasztalatait. John Walker professzor, a brit szülészek és nőgyógyászok szövetségének szóvivője is megerősítette: régóta megfigyelték már, hogy a császármetszéssel szült anyák nem mindig kötődnek igazán az újszülötthöz.
Szerinte azonban ennek nincs egyértelmű magyarázata - igaz, ő olyanokkal kapcsolatban vélekedik így, akiknél az orvosi vészhelyzet miatt kellett a császármetszés mellett dönteni.
Azt pedig még nem is vizsgálták, hogy hosszú távon is vannak-e kötődési problémáik az ilyen anyáknak - tette hozzá. "Kétség sem férhet ahhoz, hogy sok, császármetszéssel szült nő csodálatos anyává válik" - hangsúlyozta a professzor.