Az embereket nem csupán az elfogyasztott mennyiséggel "alázza" meg a nyílfarkú mókuscickány, hanem azzal is, hogy ennek ellenére egyáltalán nem rúg be. Az "átivott" éjszaka után a mókuscickány nem tántorog, egy csöppet sem másnapos és még véletlenül sem kezd kötekedni a fajtársaival.
Az állat - amely egyébként nem cickány, hanem önálló rendet alkot - a bertam pálma virágának nektárját szívja. Ez a pálma Malajzia nyugati részének dzsungeljeiben él, és olyan nektárt termel, amelynek alkoholtartalma megegyezik a sörével.
A nyílfarkú mókuscickányt tehát krónikus alkoholistának minősítették a velük foglalkozó kutatók. Tanulmányozásuk során megállapították, hogy az állatka annyi alkoholt fogyaszt, amelytől az összes többi emlős - az ember is - meghalna.
A bertam pálma nektárjára egyébként más állatok is rájárnak - és ez éppen úgy nem jár náluk sem kellemetlen mellékhatásokkal, mint a mókuscickányoknál. "Alkoholizál" a lajhármaki, a közönséges mókuscickány és a platánmókus is - számoltak be a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences amerikai szaklapban.
A német irányítással folyó kutatás azt bizonyítja, hogy a nyílfarkú mókuscickány valószínűleg azért nem rúg be mégsem, mert a szervezete különlegesen jól bontja le és választja ki az alkoholt - azt azonban még nem tudják, hogy ez pontosan hogyan történik.
A mindössze átlag 47 grammos mókuscickányok további tanulmányozásától azt remélik a kutatók, hogy rájönnek: miért szokott rá becslések szerint 9 ezer éve az ember a sörfőzésre.