Egyesek, különösen Afrika esetében egyfajta újragyarmatosításnak vélik a folyamatot. Szerintük a rezervátumok elűzik a helyi lakosságot otthonaikból, és megakadályozzák, hogy hagyományosan műveljék földjeiket.
A kaliforniai Berkeley Egyetem most utánajárt az ügynek. A kutatók összesen 306 védett terület közvetlen környezetét vizsgálták Afrikában és Dél-Amerikában - és érdekes eredményekre jutottak. Kiderült ugyanis, hogy a védett területek létrehozása a helyi népességnek kedvez. A parkok határán lévő települések ugyanis csaknem kétszer olyan gyorsan növekednek, mint az országok többi részén.
Ez a fejlődés valószínűleg a parkok teremtette jobb munkalehetőségeknek és fejlettebb infrastruktúrának köszönhető - feltételezte George Wittemyer és csapata a Science című tudományos szaklapban.
További előny például, hogy a száraz időszakban a lakosság használhatja a védett területeket. Azok az észak-kenyai parasztok, akik csordáikat behajthatták a rezervátum itatóhelyeihez, jóval kevesebb állatot vesztettek el, mint kollégáik.
A natúrparkok létesítésének azonban árnyoldala is van - panaszolták a kutatók. A közelükben élő népesség növekedése ugyanis veszélyezteti a természetvédelmet és a biodiverzitást. A legtöbb erdőt például a védett területek környékén irtják ki. Azaz a parkok körüli fejlődés a sors fintoraként pont az élővilágot sodorja veszélybe, amelyet egyébként védeni hivatott.