A Margaret Thatcher: Hosszú út Finchley-ig (The Long Road To Finchley) című filmben egy, az 1950-es évek elején játszódó jelenetben Thatcher és Heath együtt táncol egy elegáns gálaesten, és a hosszú fehér kesztyűt viselő Margaret Roberts a férfi fülébe sugdos, mintha felkínálkozna neki.
Sir Edward, Õfelsége miniszterelnöke 1970-74 között, aki 2005-ben 89 évesen agglegényként halt meg, elutasítja "Maggie" közeledését, aki így jobb híján úgy dönt: elfogadja egy szolid üzletember, Dennis Thatcher udvarlását, és hozzá megy feleségül.
Annak ellenére, hogy napjainkban a történészek immár kész tényként fogadják el Heath (legalábbis látens) homoszexualitását - állítólag viszonya volt Graham Chapmannel, a Monty Python társulat egyik tagjával - a BBC-filmben megbánja, hogy kikosarazta a későbbi Vasladyt, és romantikus szorongás vesz rajta erőt, amikor újraolvassa egyik régi levelét, és a papíron hajdani elveszett illatokat keres.
"Szemét" és "ostoba fikció"
A filmet júniusban mutatják be a BBC egyik digitális csatornáján. A forgatókönyvet Tony Saint írta, aki megpróbálta "könnyed és kreatív módon elképzelni", hogy mi történhetett a két politikus között a színfalak mögött, és hogy mi volt az oka annak, hogy az 1970-es években Margaret Thatcher, egy nagyon energikus, erőteljesen jobboldali politika irányítója, miért harcolt olyan elkeseredetten a mérsékelt, pragmatikus Heath ellen, és miért tekintette őt veszedelmes ellenfélnek.
A tv-dráma azonban máris feldühítette a 82 éves Lady Thatcher híveit, különösen azért, mert azt sugallja, hogy Heath elcsábításának kísérlete nem csupán szerelmi kitörés volt, hanem a minden áron való politikai karrier ambíciója is. Azonnal záporozni kezdtek a cáfolatok.
Michael Dobbs, a brit konzervatív párt volt elnöke "ostoba fikcióról" beszél. Ann Widdecombe ismert jobboldali képviselő azzal vádolja a BBC-t, hogy "szemetet" sugároz, és emlékeztet arra, hogy a feltételezett csábítás idején Heath csupán egyszerű képviselő volt, és ezért nemigen tudta volna segíteni Thatcher karrierjét.
Ugyancsak "totális fantáziának" minősítette a filmet John Campbell, Margaret Thatcher egyik életrajzírója és osztotta ezt a véleményt Heath biográfusa, Denis McShane, aki mellesleg munkáspárti képviselő.