A paraguayi Chaco régió legvadabb esőerdeiben élnek azok az indiánok, akik nem hajlandók előjönni a sűrű növényzetből, ám külső nyomásra mégis arra kényszerülnek, hogy érintkezzenek a külvilággal. 1979 óta a törzs már három nagyobb csapata adta fel tradicionális nomád életmódját, legutóbb pedig 2004-ben jött elő egy nagyobb csoport.
Az indiánéletet akkor feladó csoport vezetője szerint a fehér farmerek a hibásak abban, hogy a kihalás szélére került törzs tagjainak elő kell merészkedniük az erdő mélyéről. A paraguayi termelők ugyanis egyre nagyobb területet égetnek fel az esőerdőből, hogy azon Európába és Ázsiába exportált szójababot termesszenek.
Az indiántörzs a kilencvenes évek óta követeli a sajátjának mondott 550 ezer hektárnyi területet, ám 15 év után mindössze 100 ezer hektár földet kaptak, hogy azon éljenek és vadásszanak. A farmerek szerint azonban ez is sok egy olyan kis közösségnek, ami alig termel valamit.
Európai antropológusoknak nincs kétségük afelől, mi lesz annak a következménye, hogy a paraguayi farmerek felégetik az erdőterületet: 20-30 éven belül már mindegyik indián arra fog kényszerülni, hogy feladja a vadonban életét, és besorolódjon a fehérek társadalmába.