A maszájok hórihorgas, izmos atléták és nagyon jó futók. A fiatal maszáj azzal bizonyítja törzsi alkalmasságát, hogy próbaképpen üldözőbe vesz, utolér és egy szál dárdával leterít egy oroszlánt.
A hat Tanzániából Londonba készülő maszáj törzsi díszben és dárdával a kézben kívánja végigfutni a londoni maratont. Már jó ideje edzéseket tartanak, napi húsz kilométer lesz a lábukban, mire a jövő héten Angliába érkeznek.
A lábukon pedig kemény autógumiból saját maguk által készített szandál, mert ehhez vannak hozzászokva.
Közel egymillió maszáj él Kenya déli és Tanzánia északi részén, és igen szegények. Hat maratoni futójukat bárki szponzorálhatja, és ha végig futják a távot, pénzt visznek haza, amiből kutat akarnak fúratni.
A csapatot az angol Greenforce jótékonysági szervezet nevezte be, és irányítja a felkészülésüket, intézi az utazásukat, elszállásolásukat. Néhány tanácsot is adtak a maszáj versenyzőknek.
Nem baj, ha a szokásos módon, a magukra csavart takaróban futnak, mondták, de ez alá Angliában illendő alsónadrágot venni. Ha rájuk jön verseny közben a szükség, nem szabad oda állni az első fához.
Senki sem tiltja, hogy náluk legyen a dárda, de ha a pálya mentén tehenet látnak, azt nem szabad elejteni. Nagyon sok európai ember szegélyezi majd a maratoni pályát, és bizonyára feltűnik, hogy ezek nem lesznek mindannyian olyan mosolygósak, mint a maszájok.
A maszáj törzseknél a nők végzik a napi munkát, azaz a főzést, a földek kapálását, öntözését, a rőzsegyűjtést. A férfiak általában beszélgetnek, de hetente néhányszor elmennek vadászni. Nos, ezek az európaiak azért olyan mosolytalan savanyú Jóskák - mondták a Greenforce munkatársai a Londonba készülő maszájoknak -, mert a hét szinte minden egyes napján reggeltől estig dolgozniuk kell. Csoda, hogy egyiküknek-másikuknak még marad ereje maratoni futásra.