Az "alacsony férfi szindrómáról" - másképpen Napóleon-komplexusról - már jó ideje vitatkoznak a szakértők. Azok, akik elfogadják a "kór" létezését, azzal érveltek, hogy a társadalom megszállott "magasságmániás" - ez pedig arra kényszeríti az alacsony férfiakat, hogy agresszióval - szélsőségesebb esetben bujasággal - kompenzálják a hiányzó centiket.
A szindróma létezését most a Groningeni Egyetem két kutatása is bebizonyította.
A holland kutatók 100 férfit és száz nőt faggattak ki arról, mennyire féltékenyek jelenlegi partnerükre. Különbözőképpen osztályozhatták magukat az "egyáltalán nem féltékenytől" a "betegesen féltékenyig". Emellett azt is megkérdezték tőlük, hogy partnerük mennyire érdeklődik a másik nem iránt.
Kiderült, hogy az alacsony férfiak sokkal inkább féltékenynek vallották magukat, mint a magasabbak. "A magasabb férfiak kevésbé féltékenyek, a legmagasabbak pedig a legkevésbé azok. Ezzel szemben a nagyon alacsony, illetve nagyon magas nők féltékenyebbek, míg az átlagos magasságúak a legkevésbé azok" - összegezte a kutatás eredményét az azt vezető Abraham Buunk.
A másik kutatásban 119 férfit és 230 nőt kérdeztek meg arról, mennyire lennének féltékenyek, ha egy buliban a partnerük flörtölni kezdene egy idegennel. Az eredmény pontosan ugyanaz volt, mint az első felmérésnél.A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy azok a férfiak és nők, akik nem tartoznak a társadalom által "ideálisnak" tartott magasságba, elbizonytalanodnak.
Több kutatás is azt bizonyítja, hogy a nők vonzóbbnak és erősebbnek tartja a magas férfiakat, míg az erősebb nem képviselői inkább az "átlagos" magasságú nőket választanának - általában olyat, aki 5-10 centivel alacsonyabb náluk. Bebizonyosodott, hogy a magasabb férfiak párkereső hirdetésére többen válaszolnak, partnereik vonzóbbak, és több gyerekük is születik - ráadásul a karrierjükben is sikeresebbek.
Egy amerikai kutatásból például kiderült, hogy a tanszékvezető egyetemi professzorok átlagosan egy centivel magasabbak, mint a docensek, akik viszont átlag 0,6 centivel magasabbak az adjunktusoknál.
Közismert tény az is, hogy az Egyesült Államokban az elnökválasztást szinte mindig a magasabb jelölt nyeri - a ritka kivételek egyike George W. Bush, aki megverte a nála magasabb Al Gore-t 2000-ben - igaz, úgy, hogy kevesebb szavazatot kapott nála.
Magasság és egészséges gének
Pszichológusok szerint a megfelelő magasságot az emberek a jó egészséggel párosítják, így a nők azért választják őket, mert a gyermekeik így jobb géneket örökölhetnek.
A magas férfiak így nem aggódnak a riválisok miatt. Először is, mivel a magasság és a vonzóság között egyértelmű a kapcsolat, a magas férfiak partnerének kevesebb oka van arra, hogy félrelépjen - így nincs oka a féltékenységre. Másrészt mivel a magasság és a dominancia is egyértelműen együtt jár, a magas férfiak könnyebben riasztják el a riválisokat - z eredmény ugyanaz.
Vannak persze olyankutatások is, amelyek éppenséggel cáfolják, hogy létezne Napóleon-komplexus. Egyikből például az derült ki, hogy a 165 centinél alacsonyabb férfiak kevésbé hamar veszítik el a türelmüket, mint a magasabbak.
Ráadásul nem is helyes az "alacsony férfi szindrómát" Napóleon-komplexusnak nevezni, teszik hozzá mások, hiszen a császár - Hitlerhez hasonlóan - nem is volt különösebben alacsony. Napóleon a legújabb kutatások szerint 165 centi volt - akkora, mint korának átlaga. Hitler pedig valamivel magasabb volt nála.
A diktátorok közül Sztálin volt igazán alacsony - 162 centi. Attila magasságát nem ismerjük, de kortársai szerint zömök férfi volt, hatalmas fejjel.