Felnőttként nagyobb eséllyel követ el öngyilkosságot az a fiúgyermek, akinek testhossza születésekor nem éri el a 47 centit. A magzati növekedés ugyanis hosszú távú hatással lehet az agy kémiájára - derül ki svéd kutatási eredményekből.
A stockholmi Karolinska Intézet kutatói az 1973 és 1980 között született fiúgyermekek adatait vetették össze azokkal a számokkal, amelyek az 1999-ig elkövetett öngyilkosságokról szóltak. Összesen 759 öngyilkosságot vizsgáltak meg, amelyeket többnyire fegyverrel vagy késsel követtel el, az illető esetleg vonat elé lépett vagy leugrott egy magas épület tetejéről.
Kiderült, hogy a születési méret és az öngyilkosság között igen szoros volt a kapcsolat, de a kisebb súllyal születettekre is jellemzőbb a szuicid hajlam, mint a nagydarab gyermekekre. Normál testhossznak a kutatók az 51 centimétert tekintették, a rizikós szintnek pedig a 47 centi alattit. A súly esetében a 2500 gramm volt a határvonal.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy gyakrabban végeznek magukkal azok is, akik felnőttként élnek alacsonyabb testűként, mint az átlag.
A vizsgálat készítői szerint mindezért a szerotonin nevű hormon okolható, amelynek alacsony szintje az agy egész élethosszig tartó működésére hatással lehet. Kisebb testű babát általában azok az anyák szülnek, akik a terhesség alatt dohányoznak, a megengedett igen alacsony szintnél több alkoholt fogyasztanak, szegényes koszton élnek, esetleg kábítószereznek.
A vizsgálati eredmények által az orvosok a jövőben több segítséget nyújthatnak a várandós anyáknak ahhoz, hogy már a magzati korban javítsák gyermekeik életkilátásait.