Kövérségi mutatók: a testtömeg index trónfosztása

Infostart
2007. október 20. 07:30
A testtömeg index alkalmazásának korlátaira hívják fel a figyelmet egészségügyi szakemberek. A kilogrammban mért tömeg és a méterben mért magasság hányadosát gyakran használják a normális súly, az elhízás és a kövérség elhatárolására, több tényező azonban kimarad a számításból.

A testtömeg index szabványos értelmezése szerint soványak, akiknél a hányados 18 alatti, optimális súlyúak, akiknél 18 és 25 között van az érték, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 fölött kövérségről beszélhetünk.

Az angol rövidítés alapján BMI-nek (Body Mass Index) nevezett hányadost a nyolcvanas évektől használják az orvosok a testtömeg kategorizálására, a módszernek ugyanakkor kétségtelen korlátai vannak.

Ezek közül a legnagyobb, hogy nem különbözteti meg az izom- és a zsírtömeget, így egy folyamatosan edző atléta és egy hájas ember indexe egyaránt 30 felett van, a különbség mégis óriási - hívja fel a figyelmet a James de Lemos, a Texasi Egyetem orvosi központjának kutatója.

A testalkat, a csontsűrűség, a kor és az etnikai hovatartozás ugyancsak befolyásoló tényező, de nem a BMI kiszámításánál.

James de Lemos kifejtette: a szív- és érrendszeri betegségek veszélyének szempontjából sem feltétlenül mérvadó a testtömeg index, a 23-as érték alatt lévőket például jobban fenyegetik ezek a kórok, mint az enyhén túlsúlyosakat.

A szakember szerint a BMI leginkább abból a szempontból hasznos, hogy segítségével az ember maga is könnyen nyomon követheti testének változását; az egészségi kockázatok felméréséhez azonban vannak hasznosabb módszerek, például a haskörfogat vagy a derék-csípő arány megmérése, illetve kiszámítása.