Igazi különlegességeket is láthattak azok az érdeklődők, akik hétvégén, a hideg idő dacára kilátogattak a Papp-szigeten rendezett kutyakiállításra és versenyre.
Közülük is kiemelkedik a boerboel nevű faj, amelyet eddig magyarországi versenyen nem sokat láthattunk. A boerboel nagytermetű, roppant erős kutya, hatalmas izmokkal. Nagyobb és erősebb a boxernél, de alacsonyabb és zömökebb a német dognál.
A fajtát 1652-ben egy Jan van Riebeeck nevű holland telepes vitte dél-Afrikába. A hatalmas testű, erős csontú és nagy fejű ebet Bullenbijter-nek nevezték. Rá az a feladat hárult, hogy megvédje a családtagok életét és vagyonát, őrizze állataikat és gazdájával vadásszon. Ez a védelem és segítség bizonyára elkelt a félelmetes vadállatok és ellenséges bennszülöttek által lakott vadonban.
Dél-Afrika ma ismert kutyafajtáinak többségét bevándorlók vitték az országba. A holland, német és angol farmerek hazájuk legjobb, legerősebb és leghasznosabb négylábúival érkeztek a kontinensre. Csak és kizárólag ezekre számíthattak a zord körülmények között. A telepesek így honosították meg Afrika déli részén a Mastiff-ot, a bulldogot és a Bullenbeisser-t.
A kutyától persze elvárták, hogy a család barátja, ugyanakkor a farmer munkatársa legyen, aki félelmetes őr és kiváló vadász is egyben. Ha a kutya nem volt képes ellátni ezeket a feladatokat, kíméletlenül kivégezték. Egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy olyan ebet etessenek, amelyik nem elég eredményes, sőt haszontalan volt.
A fajta így lett olyanná, amilyennek ma ismerjük. Már a két-háromszáz éves rajzokon és festményeken, valamint az 1900-as évek elején készült fotókon is mai formáját mutatja. Ezek a képek bizonyítják, hogy nemcsak megőrizte ősei legjobb tulajdonságait, de bizonyos mértékig tovább is fejlesztette azokat. Ezek révén a molosszoidok között ma kétségtelenül ő a legsokoldalúbb, a legtöbb célra alkalmas eb.
A szentendrei verseny másik izgalmas eseménye a katalán juhászkutya, a francia pireneusi juhászkutya közeli rokonának bemutatkozása volt Az észak-spanyolországi Katalóniából származó fajta a hegyi parasztok régi terelőkutyája, akiknek nem a szépség számít, hanem hogy munkakutyájuk robusztus, kitartó, igénytelen legyen.
Élénk, mozgékony kutyákról van szó, amelyek elfoglaltságot igényelnek. Sportos emberek fáradhatatlan kísérője lehet kocogásnál, kerékpározásnál vagy gyalogtúrákon. Mint minden terelőkutya, tanulékony és könnyen kezelhető. Szeret a szabadban tartózkodni, és ugyanolyan jól elviseli a hőséget, mint a hideget.
Szerző: Fekete-Szalóky Zoltán