Az eddig ismert legrégebbi maradványokra Olaszországban bukkantak rá; a szakértők szerint az a példány körülbelül 4 millió évvel ezelőtt szelte a habokat - közölte Ken Narita, annak a múzeumnak a kurátora, ahol a japán leleteket kiállították.
A simabálna fosszíliáit 1938-ban találták meg a környékbeliek: a cet gerinc- és bordacsontjai szinte a földön hevertek. Akkor nem volt lehetőség arra, hogy feltárják a leletet, mivel az ország háborúban állt.
A kutatók 1967-ben kezdték volna meg a maradványok számba vételét, addigra azonban a csontváz elemeinek nagy része már szétszóródott, eltűnt, csupán a koponya és a felső állkapocs maradt meg, amelyet csak azután ástak ki, hogy a múzeum előteremtette az anyagiakat a csontok kormeghatározására.
Európában több helyen találtak már simabálna-maradványokat, de a japán lelet, és a kormeghatározás eredménye arra utalhat, hogy ezek a cetek a Csendes-óceán északi részéről származnak - véli az egyik kutató.
A simabálnák ma a veszélyeztetett fajok közé tartoznak, vadászatukat tiltja a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság.
Egy amerikai szakértői becslés szerint már mindössze 350 simabálna él az Atlanti-óceánban.