A kísérletben önkéntesek repülőgép-szimulátorban töltöttek el 20 órát. A kutatók azt tapasztalták, hogy a magassági betegség súlyosabb tünetei - hányinger, szédülés, alvási problémák - nem jelentkeztek gyakrabban 2.500 méteres magasságon, mint a tengerszinten. (A szimulátorban a kabinnyomás is változtatható.)
Három óra elteltével azonban a 2.100-2.500 ezer méter magasságban "utazók" - főként a nők és a fiatalok - gyakran panaszkodtak hát- és fejfájásra, légszomjra, feledékenységre és gyengülő mozgáskoordinációra. A tengerszinti nyomáson üldögélő emberekre ez nem volt jellemző.
A vizsgálatban 500 önkéntes vett részt, a szimuláció kedvéért még a repülőgépeken jellemző ételeket is felszolgáltak nekik, és filmeket is nézhettek.
Az új gépen már jobb lesz
Az amerikai kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a hosszú repülőutakon érdemes lehet a kabinban tapasztalható nyomást az 1.800 méterre vagy annál alacsonyabb magasságra jellemző éréken tartani, mert ez csökkentheti az utasok kényelmetlenségeit.
Elvileg persze megoldás lenne, hogy a gépek alacsonyabban repüljenek - ez növelné a nyomást az utastérben is - de ez növelné az üzemanyag-fogyasztást, és sokkal gyorsabban használódna el a repülőgépek alumíniumból készült szerkezete.
A legtöbb mai repülőgép kabinnyomása az 1.600-2.300 tengerszint feletti magasságnak felel meg.
A kutatást finanszírozó Boeing repülőgépgyár azt tervezi, hogy az új B-787-es gépeinek kabinnyomását az 1.800 méteres magasságnak megfelelően állítja be. Ez azért nem okoz gondolt, mert a Dreamliner törzse nem alumíniumból, hanem kompozitanyagokból készül.