A spanyol költő legkevesebb három apácát csábított el, amikor 1901 és 1903 között egy madridi ápoló otthonban élt, amelyet a Szent Rózsafüzér Gyülekezet apácái működtettek. Juan Ramon Jiménez később élete legboldogabb időszakaként jellemezte ezeket az éveket.
Csak most derült ki igazán, hogy a bekerülésekor 20 éves fiatalember mennyire élvezte a nővérek között töltött napokat, amelyeknek végül a főnővér erélyes parancsa vetett véget.
A költő nem szerette volna, ha a nővérekhez fűződő gyengéd kapcsolatáról szóló versek még életében nyilvánosságra kerülnek, mert azok megrendítették volna a menyasszonyát.
"Ezek a költemények nagyon sok embert meglepnek majd bujaságukkal és erotikusságukkal. Nem a szokásos Juan Ramon" - jegyezte meg az eddig ismeretlen verseket kiadó José Antonio Expósio.
A részletek homályban maradtak
A Szerelem könyve 25 eddig ismeretlen verset tartalmaz, és az El Pais című lap beszámolója szerint dühös levelek megírására sarkallta a Szent Rózsafüzér rendet. Az ok egyértelmű: Juan Ramon Jiménez a rend három apácáját csábította el, vagy - naiv olvasatban - legalábbis fantáziált erről.
José Antinio Expósio elismerte, hogy nehéz megállapítani, hol találkozik a valóság és a fantázia, és milyen volt valójában a költő és az apácák kapcsolata. Ugyanakkor tény, hogy a fiatalkori haláltól betegesen rettegő Juan Ramón Jiméneznek egy franciaországi klinikáról például azért kellett távoznia, mert elcsábította az igazgató feleségét.
Az irodalmi Nobel-díjjal 1956-ban kitüntetett költő 1913-ban ugyan sajtó alá rendezte erotikus verseit, ám visszavonta azokat, miután leendő feleségének nem tetszettek korábbi, jóval szelídebb költeményei; továbbá figyelembe vette édesanyja konzervatív ízlését is.