Egy, a brit falvakra koncentráló szociológiai kutatás megállapította, hogy a kistelepüléseken lakók életét átszövi a pletyka, a kirekesztés és egymás hátba támadása. Kiderült, hogy a tősgyökeres falusiak nem nézik jó szemmel a "betolakodókat".
Noha sokan azért költöznek kis településekre, mert fizikailag és mentálisan is megújulásra vágynak, a felmérés szerint ezeken a helyeken nem éppen toleráns emberek várják az oda költözőket. Gyakran rosszul tűrik, ha falujukba melegek, elváltak vagy gyermektelenek érkeznek.
A Liverpooli Egyetem egyik kutatója három hónapot töltött egy olyan faluban, amely az egyik főúttól nem messze helyezkedik el. Megpróbált bekapcsolódni a közösség életébe, részt vett a nőegylet gyűlésein, és elment a falu báljára is. A kocsmában dolgozott pultosként, és megpróbált minél több helyi emberrel beszélgetni a falu életéről.
A festői falu, amelyben még XVI. századi házak is állnak, pont olyan, amelyet a nagyvárosi, zaklatott életű emberek a megtestesült idillnek tartanak.
Nem tűrik a melegeket, az elváltakat és a szingliket
Bár abban minden ott élő egyetértett, hogy a falusi élet sokkal egészségesebb, mint a nagyvárosi, abban már megoszlottak a vélemények, hogy valóban idilli-e.
A kocsma tulajdonosa, aki 11 éves kora óta él a faluban, és jelenleg a húszas éveit tapossa, elmondta, hogy amióta kiderült róla, hogy meleg, többen elkerülik.
Sokan nem veszik emberszámba azokat sem, akiknek házassága tönkrement, feleségük pedig a gyermekeikkel elköltöztek a faluból. Akad olyan férfi, aki azért veszítette el a többiek bizalmát, mert már nem családos ember.
Egy, a húszas évei végén járó nőt pedig azért közösített ki a többi falubeli asszony, mert nem volt férje. A férjezettek szinte egyáltalán nem engedték bekapcsolódni a helyi nők közösségének életébe.