Mesés kincsek porosodtak a ház pincéjében

Infostart
2007. március 10. 19:16
Mesés kincsekre, az 1927 és 1967 között készült legjobb francia borok gyűjteményére bukkantak a Bonham aukciós ház szakértői a belgiumi Liege városának egyik házának pincéjében.

Minden poros volt. Olyan volt, mint Pompeji - emlékezett vissza Sophie Lechat, a Bonham belgiumi képviselője.

Richard Harvey, az aukciós ház borszakértője egy ecsettel tisztogatta a palackokat: egymás után bukkantak elő a kiváló borok, egy 1947-es Chateau Lafite, aztán egy 1955-ös Mouton-Rothschilds.

Az ezernyi palack ugyanott feküdt, ahová fél évszázaddal ezelőtt szakszerűen elhelyezte gyűjtőjük. A kollekciót 125 ezer dollárért, csaknem 46 millió forintért adták el.

De kinek köszönhetően állt össze ez a fantasztikus gyűjtemény és ki őrizte meg a jelennek a palackokat?

A család kerüli a nyilvánosságot, csak egyikük nyilatkozott - név nélkül - a The Times című brit lapnak. Elmondta: az értékes palackokat édesapja gyűjtötte össze, aki apjától sajátította el a borok értékelésének művészetét.

Pénzügyi területen dolgozott, fiatalon házasodott, majd vásárolt egy 18. századi házat.

"A ház szép pincéi szinte kiáltottak azért, hogy megtöltse őket. Foglalkozásán keresztül kifejlődött benne a befektetői reflex: soha nem habozott akár 200 palackot is megvenni egyszerre" - mesélte lánya.

Ennek köszönhető, hogy a Bonham szakértői a legjobb borokból nem csak egy-egy palackot találtak: az 1945-ös Chateau Troplong Mondot-ból öttucat, az 1952-es La Mission Haut Brionból nyolctucat, míg az ugyanebben az évben palackozott Cheval Blanc-ból négytucat került elő.

A gyűjtő nagylelkűen bánt boraival. A házba gyakran érkeztek vendégek, és ilyenkor gyermekeit küldte a pincébe, lelkükre kötve, hogy ne rázzák fel az üvegek tartalmát és ne porolják le azokat.

A katasztrófa 40 éves korában következett be, amikor orvosa eltiltotta a vörösbor élvezetétől.

Később feleségével vett egy vidéki házat Belgiumban, amelyhez szőlő is tartozott, és így elkészíthette saját borát is.

Halála után felesége kóstolgatta a borokat, így emlékezett férje szenvedélyén keresztül elhunyt urára.

Az asszony ennek során ismerte fel a gyűjtemény hatalmas értékét. A borokat felosztotta négy gyermeke között, majd a pince negyven éven át érintetlen maradt, akár egy szentély.