A gyűjtőket csak a gyári kondícióban lévő, vagy tökéletesen felújított Trabantok érdeklik, de ha ilyet találnak, az eredeti ár hússzorosát is megfizetik érte.
A Trabant már 1955-ben létezett, de tulajdonképpen 1957-től 1989-ig gyártották, összesen három millió hétszázezer készült belőle. Az utolsó Trabi éppen a Berlini Fal leomlása idején került le a futószalagról.
Mivel karosszériáját a duraplast nevű műanyagból préselték, becézték a Trabantot papírtigrisnek is. Kétütemű motorja, gyenge benzinnel hajtva, bebüdösítette az egész béketábort.
De a Trabit azért lehetett szeretni. Huszonöt lóerős motorja jókedvében az óránként 125 kilométeres sebességet is kivágta. Gyorsulása legendás volt.
A kétüteműek száműzetése után sokan Fiat 128 motort szereltek a Trabantokba.
A The Times két régi Trabi-viccel hajtja meg zászlaját a kelet-német népautó előtt:
"Hogyan csináljunk sportkocsit a Trabantból?" - "Tegyünk a csomagtartójába egy pár tornacipőt".
"Miért fűthető a Trabant hátsó ablaka?" "Hogy ne fázzon a kezünk, amikor toljuk..."